Gyorsan leszögezem:
1, nem szeretem Biszku Bélát (http://hu.wikipedia.org/wiki/Biszku_Béla), se kutyám, se macskám;
2, felelősnek tartom azért, hogy politikai céllal koncepciós bírósági ítéletek, megtorlások történtek, és megfélemlítés zajlott ’56 után.
De ha egy kicsit is felette akarunk maradni morálisan az akkori bosszúhadjáratnak, akkor ezt a hajánál fogva előrángatott jogi tortúrát sürgősen helyre kell tenni. Többek között azért, mert pl. legfőbb közszolgálati adónkon tegnap már azt mondták be, hogy a „kommunizmus tagadása” miatt indítottak eljárást Biszku „elvtárs” ellen.
Hogy is van ez? Mi számít bűncselekménynek, és mit is mondott ez a bepalizott konok vénember? Hát először is törvényünk van a diktatórikus rendszerek bűneinek letagadása ellen. Anno azért született, hogy az erősödő neonáci/újnyilas beütésű mozgalmak ne hamisíthassák a történelmet, ne tagadhassák le a holokausztot. Ez egészült ki azzal, hogy a kommunista ideológiájú rendszerek bűneit se lehessen letagadni, elmismásolni, legyen szó akár gulágról, Recskről, katyni mészárlásról, vagy épp az ’56-tal kapcsolatos bűnökről. Hogy a Habsburgok, a török Szultánok, vagy a Szent Inkvizíció bűneinek tagadása miért nem szerepel tételesen a törvényben, az is egy jó kérdés. A válasz szerintem meglehetősen profán: mert nincs rá politikai igény. Nem szolgál politikai érdekeket, nem szolgál ki tömegigényt. Végül is mindegy, a Biszku-cirkusz szempontjából ez mellékes, ez utóbbi úgymond tömegigényt elégít ki.
Sokkal fontosabb az, hogy a köztévében a kommunizmus szó immár nem (az egyébként okkal túlhaladott és lejáratott) ideológiát jelenti, hanem magát a bűnt, illetve annak egyik megnyilvánulási formáját. Ráadásul a törvény sem a „kommunizmus tagadásáról” szól (ami ebben a formában egyszerűen értelmezhetetlen), azt egyébként sem tagadta senki, és ráadásul nálunk nem is volt soha kommunizmus. Ezt még akkor sem állították, amikor ezzel a pártállamban pedálozni lehetett volna. Volt helyette létező szocializmus, ami olyan volt amilyen, ne sírjuk vissza, mert nem működött jól.
Biszku „kommunizmustagadás” helyett az általa felügyelt hatóságok túlkapásait, a politikai bosszút relativizálta. Ez is büntetendő a törvényünk szerint, ha ezt valaki ideológiaként terjeszti. Itt viszont egy nyilvánosságtól elzárkózó öregemberből riporteri trükközéssel kihúzták, és ő azóta meg konokul ragaszkodik ehhez a véleményéhez. Szépítve ez elvhűség, szerintem meg önigazoló makacsság a saját lelkiismerete nyugtatására, de hogy nem relativizáló ideológiai kampány, az egészen bizonyos. Erre most egy közel kilencvenes aggastyánt provokálnak azért, hogy ötven éve meglévő véleményét (még ha önámítás is), azért változtassa meg, mert honatyáink júniusban csináltak egy törvénymódosítást, és most néhányan közülük példát akarnak statuálni, és ebből politikai tőkét kovácsolni. Nem lesz kevésbé koncepciós cirkusz, mint egy-némelyik félévszázados hasonló.
Teljesen egyetértenék azzal, ha „szeretett pártjaink és vezéreink” a parlamentben vállt vállnak vetve elítélnék ennek a hajdani belügyminiszternek az ’56 utáni politikai ténykedését; demonstrálnák, hogy morálisan tarthatatlan a köztörvényes bűnözés és a politikai lázadás hajdani összemosása. Legalább az akkori történések kapcsán kinyilváníthatnák ezt. De gyanítom, azért nem teszik, mert akkor színt kellene vallaniuk a közelmúlt székházgyújtogatós stb. eseményeiről is, és abban sajnos nagy az összhang közöttük, hogy most is próbálnak mindent leegyszerűsítve egy kalap alá gyömöszölni, legfeljebb az a kalap más, pártállástól függően…
