Egyrészt örülök, másrészt komoly dilemma elé kerültem.
Örülök, hogy Iványi Gáborék kitartottak igazuk mellett, megszűnt legalább egy jogsértés, és visszakapták a technikai számukat, az egyházi 1% felajánlásának lehetőségét. Javaslom minden hívő kereszténynek, aki az elesettek segítését fontos egyházi küldetésnek tekinti, hogy nekik küldje adója 1%-át!
Én viszont komoly dilemma elé kerültem, hogy egy biztosan rossz gazdára, vagy egy, az enyémtől gyökeres eltérő ideológiát valló, de jó gazdára bízzam az egyházi 1%-om. Hajlok arra, hogy agnosztikus ateistaként is Iványi Gáboréknak adjam.
Meggyőződésem, hogy alapvetően igazságtalan, hogy vallástalan ideológiák képviselői (pl. a szekuláris humanizmus követői, akik közé magamat is sorolom), illetve azok szervezetei ki vannak zárva ebből az 1%-ból. Az 1%-tól függetlenül és az állam és egyház erősödő összemosása miatt továbbra is és fokozottan küzdeni fogok ez ellen a hátrányos - és kifejezetten ideológiai alapú - megkülönböztetés ellen.
Az igazságtalan helyzet miatt én eddig, minden évben, mióta az egyházi 1%-okról lehet rendelkezni, valamelyik alternatív állami előirányzatra (hasznos célra) küldtem az enyémet, hogy mégis jó cél érdekében rendelkezzek, de vallásos szervezetet támogatása nélkül. Viszont azt kell látnom, hogy ez az állam (illetve az az Orbán-klán, ami az államot túszul ejtette) nem érdemli meg, hogy bármilyen pénz elköltését is rábízzam, mert rosszul és felelőtlenül költi, sőt ellopja a közpénzt.
Adóm 98%-a mindenképpen Vityernyákék szabadrablásának prédája, legalább ezt az 1+1%-ot oda küldöm, ahol jó kezekben látom. Ha az egyházi 1%-ot nem küldhetem meggyőződésemnek (hitemnek) megfelelő szervezetnek, arra a célra, amire szerintem való lenne, legalább olyannak adom, akiknek az emberségében és jószándékában megbízhatok, akiktől remélem, hogy humánus célra fordítják.
Iványi Gábort és egyházát ilyennek tartom.
