Arth_ur agyal

Hurrá!!! Holnapra meglesz "A" 2,5 millió! Tehát lehet nyitni!

Miért is?!?

Mert meglesz a nyájimmunitás… Ja, az nem.

2,5 millió ember védett lesz… Ja, az sem.

Innentől visszaesik a fertőzések száma… Hát az sem.

Ennek köszönhetően kevesebb ember fog meghalni naponta… Hát az pláne nem.

Ezzel a vírus reprodukciós rátáját tartósan 1 alá nyomjuk… Ja, azt sem.

És még bőven lehetne sorolni.

Akkor miért mérce, határvonal, hogy 2,5 millióan megkaptuk legalább az első oltást? Hát zsák kugligolyóért! (Ahogy mondogattuk gyerekkoromban poénból.) Igazából semmilyen tudományos, orvos-szakmai megfontolásból nem következik az, hogy a 2,5 millió bármilyen szempontból meghatározó jelentőségű szám lenne, hogy ez a részleges átoltottsági szint megváltoztatná a járványgörbe lefutását.

De van egy önfejű, cezaromán, beképzelt és hatalommániás miniszterelnökünk, aki akart magának kreálni egy olyan célt, ami látványos, könnyen kommunikálható (ezért nem mondott 2,48, vagy 2,61 milliót), és biztosan elérhető. Ő pedig utána döngetheti a mellét, hogy megint győzött (ő személyesen…), megint sikert sikerre halmozott (ő személyesen…) és megint megmentette a magyarságot / az országot / a nemzetet (szabadon választott, igazhitű NER-sevikeknek akár mindhárom egyszerre.) Ezzel a bedobott számmal megint sikeresen tematizálta a közbeszédet, az emberek „vágják a centit”, hogy mikor érjük el, a média csámcsoghat azon, hogy a különböző szakértők 3-4-5 milliókat saccolgattak. De hát mit ad isten, megint Vityernyák volt az „orákulum”, aki megmondta a tutkót, hisz lám csak, 2,5 milliónál tényleg enyhítettek! (Az egyébként sok szempontból értelmetlen szabályokon, de hát így a jó, mert akkor tényleges kockázat az enyhítésekben nincs is.)

Szóval felejtsék el nyugodtan ezt a hasraütésre született számot, semmilyen szempontból nem határkő, csak a kormányfői műmájerkedés aktuális eszköze ahhoz, hogy megint eljátssza a nagy megoldóembert, hogy megint learassa a politikai babérokat egy soha nem létezett cél „dicsőséges” elérése ürügyén.

Szimbólum lett, mint az O1G, az ereszcsatorna, az adriai jachtozás, vagy épp a felcsúti kisvasút. Okkal lett az, és messze túlmutat azon, hogy egy kezdődő választási kampány egyik feltörekvő jelöltjének – egyébként populista, de a jó ízlés határain belül maradó – eszköze legyen. Egy évtizede látjuk, egyre durvábban, hogy a hajdani plebejus kormányzást ígérők, a tolvajlásnak, offshore-ozásnak, mutyizásnak hadat üzenők milyen gátlástalanul erőszakolják meg, dobják sutba azokat az elveket, amiknek a hangoztatásával 2010-ben hatalomra kerültek. Már hiába rendeznék meg, hogy Vityernyák megáll egy kis sültkolbászt megenni – papírtálcáról, mustárral – egy utcai sütödénél, a döntő többség szemében ez már hiteltelen. Azt látnánk, ami a kamerákon kívül van: a stábot, akik előre leszervezik a „spontán megállást”, a telefonfülke méretű TEK-es testőröket, akik a gizda libernyák újságírók „fenyegető” kérdéseitől védik a „mi magyarok” fogalmának narcisztikus kisajátítóját.

Nem tudom, hogy Jakab Péternek ez egy spontán ötlete volt, hogy ilyet posztoljon, vagy hetekig dolgozott rajta egy imázs-építő think-tank, de nem is érdekel: tőle ez még lehet(!) hiteles. Szó se róla, ha már választhatok, én a parizeres kiflire, zsemlére inkább mustárt teszek – olyan egyszerű, régi Globus mustárt – de már rég túlvagyok azon, hogy fintorogjak, ha Piros Arannyal kapom. És ha kell, elleszek egy darabig a zsíros-kenyérrel is, rajta hangulatjavító díszítésként a pár pötty Piros Arannyal. Akkor is elvoltam ezzel, amikor jó három évtizede még a mai borkaizók és ló-wellness építők, vagy földprivatizálók is be tudták érni ennyivel, és a reménnyel, hogy a keletre gazsuláló, pártállami pangás után, a rendszerváltástól jobb lesz mindenkinek. Nem én változtam meg, öregedtem sokat, de a jó elveimet nem én adtam fel.

Ennyitől persze nem leszek Jobbik-rajongó – sőt, semmitől sem leszek – és még százszor-ezerszer kell bizonyítaniuk, hogy maguk mögött hagyták a rasszista, antiszemita, mélymagyarkodó, uszító indulásukat, de már nekik is sokkal inkább adok esélyt, mint a feudál-fasisztoid klerikális kleptokrácia létrehozóinak, az Orbán-klánnak. Az önmagukat relativizálással megerősíteni próbáló Orbán-hívek rendszeresen provokálnak azzal, hogy ugyan ki lehetne alternatíva az országot jelenleg uralókkal szemben? Hát egy emberre – mint karizmatikus vezérre – rámutatni nem tudok, nem is akarok. De több jelölt már van (FeGyőr, MZP, KariGeri, Pálinkás akadémikus stb.) és különféle fenntartásaim vannak mindegyikükkel kapcsolatban, de remélem, hogy az előválasztási kampány során legalább páran kikupálódnak, és bármelyiküket jobb alternatívának tartom, mint azt, hogy Vityernyák és bandája folytathassa.

Hát ez jutott eszembe a parizerről és a Piros Aranyról, hát ezért, és ilyen módon lett ez is szimbólum.

A svéd gombasalátát szeretjük, mert finom. Akár törvényt is alkothatnánk róla, csak a svéd gombasaláta-törvényben semmi keresnivalója nem lenne oda nem illó dolgoknak, így hát marad a jól bevált, receptben való megörökítése annak, miféle gombából és milyen fűszerezésű paradicsomos szószból álljék az a saláta. Csak így törvény nélkül.

Na de a türkmén galócás saláta! Az a gombasaláták Rolls Royce-sza…

… sőt inkább Koenigsegg-je! Ez utóbbi nemcsak baromi gyors, de Qrva sokba is kerül nekünk és életveszélyes lenne vele ilyen tempóval pofára esni. Arról már nem is szólva, hogy ékes anyanyelvünkön mennyire beszédes a neve e tekintetben. Akik ezt a sportautót fizikai valójában nyalogatnák, bizonyára diliflepnit kapnának nagyon gyorsan, de akik a türkmén galócás saláta ötletgazdájánál, az ország koronázatlan királyánál végzik eme nyalogatást – szigorúan átvitt értelemben – azok busás közbeszerzéseket kapnak nagyon gyorsan, azok fizikai valójában.

No de térjünk vissza a türkmén galócás salátára, melynek alapja az ízletes légyölő galóca (a gyilkos még finomabb lenne, de sajnálatos módon a nép csak egyszer élvezhetné azt a kulináris remekművet, és nem maradna kin uralkodni tovább). A sok kis csinos darabból álló galócamixet leöntjük a türkménbasit is megszégyenítő, Sorossal, víruspárti ellenzékkel fűszerezett demagógia-szósszal. Az egyéb hideg salátákkal ellentétben a türkmén galócás salátát azon melegében tálaljuk, hogy a „Koenig” 133(+4) hűséges alattvalója lehetővé tette, hogy részletes tárgyalás és ellenzéki packázások nélkül keresztültoljanak bármit, és végre elő lehetett venni a korábban – mindenféle civil, meg ellenzéki akadékoskodások miatt – jegelt zseniális, ország népével megetetni vágyott galócákat (Liget-beépítés, stb.).

SkülönSemjén Zsolt beterjesztő igazi gourmand-okhoz méltó virtuozitással flambírozta is ezt a salátát, hiszen egy olyan égbekiáltóan botrányos részlettel lobbantotta lángra, mint a polgármestereket a védelmi bizottságok (azaz bukott Fideszesek) gyámsága alá helyező módosító. Pár órányi égés-pörkölés-lánghergelés után Gulyás „visszafogott” Gergely pedig patetikus álszenteskedéssel elfújta a lángot.

Milyen gyönyörű munkamegosztás volt ez! A hollywoodi szuperprodukciók rossz rendőr – jó rendőr párosai is elbújhatnak az alakítás mellett. A tűz kialudt, semmi ok a háborgásra, a bölcs kormány a zemberek, meg az össznemzethy, meg a pártpolitikán felülemelkedés érdekében visszavonja…

… ezt az egy módosítót. Az összes többi (egy jó válogatás erről Kvasztics Fedornál olvasható), a Városliget beépítésével, a belgrádi kínai vasút dolgainak titkosításával stb. megmarad, csak arról már alig lesz szó, a fotelba visszaült nép pedig – abban a tudatban, hogy „na ugye, visszakoznak ezek, ha a sarkunkra állunk” – boldogan bekajálta a türkmén galócás salátát!

Egészségükre!

Több okom is van erre:

1, Mert nem vagyok önjelölt, „kremlinológus” típusú okoskodó, ezt a játékot meghagyom a virtualizálódott parlamenti ellenzék véleményvezéreinek. Béke poraikra.

2, Mert az ezzel való törődés pont az Orbán-klán érdeke, hiszen ezzel megint Vityó tematizálja a közbeszédet, megint ő szabja meg, miről és milyen törésvonalak mentén folyjék a diskurzus, mi meg rágjuk az odadobott gumicsontot. Ettől lépéselőnyben lenne, az ő pályáján, az ő önkényes szabályai szerint játszanánk, ő pedig nyomhatná tovább a hülye csatárt, aki öncélúan cselezget a labdával, a lényeg csak, hogy birtokolja, mindenki rá figyeljen, miközben a haverjai a háttérben ellopják a stadion maradékát is.

3, Mert ha csak legyintünk és elfordulunk, az a stratégiájának a halála. A narcisztikus, cezaromán, Dunaparti Zsebnapóleonnak lételeme, hogy a középpontban legyen. Kevés dolog frusztrálja jobban, mint ha hanyagolják, ha tudatosítják benne, hogy jelentéktelen, hogy teljesen érdektelen amit mond, vagy csinál. Lehet ezen most felháborodni, mondván „De hát ő Magyarország miniszterelnöke, mégiscsak fontos, amit mond!” Nem, nem fontos! Nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Amit mond, azért mondja, mert neki fontos, mert manipulálni akar vele. Ha valamit fontosnak tart tudatni velünk, azt úgyis erőszakkal a képünkbe fogja tolni. Amit nekünk fontos tudni, azt a cselekedeteiből tudhatjuk meg, a közbeszéd elől eldugni próbált törvényekből, intézkedésekből szűrhetjük le, azt nem fogja gumicsontként elénk dobni.

4, Mert ha Vityóval és a tusványosi agymenésével foglalkozunk, az csak pótcselekvés, önsanyargatás, és semennyivel sem visz minket kijjebb a posványosból. Az elmúlt években ezerféleképpen és milliószor körberágtuk már, hogy milyen csúnya, gonosz rossz bácsi, de attól soha nem lett jobb, legfeljebb a gőzt eresztettük ki azzal, hogy milyen jól megmondtuk. Ha valakinek ez még jól esik, ám csinálja, vájkáljon a saját sérelmeiben, de ennek már semmi haszna nincs, hát csinálja nélkülem. Kiismertük. Tudjuk, hogy gátlástalan, betegesen hatalomvágyó, profi demagóg és hatalomtechnikus, nincs itt már semmi kielemeznivaló. Ideje továbblépni.

5, Mert ha a gumicsonton rágódunk, akkor nem marad időnk fontosabb és hasznosabb tennivalóinkra. Köztük a legfontosabbra: kitalálni, hogyan lesz ez az ország élhető Orbánisztán összedőlése után? Semmilyen autokrácia, „state-capture” (állam foglyul-ejtése) nem tart örökké. Nem jósolgatok, hogy 1-2 vagy 10-20 év múlva dől be, de ez be fog következni, és kétlem, hogy bírnák addig, mint egy Horthy- vagy egy Kádár-rendszer. (Mondjuk Rákosi pajtásnál már jobban teljesít, akkor 8 év után már beütött ’56.) A poszt-orbáni világhoz pedig fel kell építeni egy új ellenzéket, és az nem egy 123., jelentéktelen, új, kis párt lesz! Egy ellenzéket, amely nem az Orbán-klán karmai közé került állam lélegeztető-gépén tengődik, amely nincs bekötve korrumpált, lejáratott politikusok révén a Fidesz-agytröszthöz, viszont képes reményt adó, jövőt kínáló, szerethető alternatívát adni a jelenlegi „illiberális kleptokráciával” szemben.

Tudom, hogy sokaknak nem fűlik a foga ennyi politizáláshoz, ilyen műhelymunkához, csak egyszerűen élni szeretnének egy normális országban. Megértem. De az első négy okom az ő esetükben is megállja a helyét, ezért hát ne törődjenek azzal, mit hadovál holnap a kis g… (© Simicska). Legyintsenek nyugodtan, és foglalkozzanak valamivel, ami hasznosabb: beszélgessenek egyet a gyerekkel, életük párjával, szülővel, nagyszülővel (kinek melyik van), vigyék le sétálni a kutyát, bulizzanak egyet a haverokkal, élvezzék a nyarat, vagy csak tudjanak le valami régóta halogatott apró tennivalót. Mindegy.

Szinte bármit tesznek, az hasznosabb és fontosabb, mint a holnapi Orbán-beszédre figyelni és reflektálni. Veszteni nem fognak semmit, ellenben biztosan nyernek: legalább időt, és lehetőséget arra, hogy valamit, bármit tegyenek a jobb életükért, életünkért.
Hasznos, eredményes, pihentető szombatot mindenkinek!

Azt üzente nekem a szórólapján Bartók Csaba, a Csongrád megyei 1-es választókerület nemrég bejelentett Fideszes képviselőjelöltje, hogy találkozzunk és beszélgessünk kis falum egyik boltja előtt. Úgy igazítottam hát a macskatartás bemeneti és kimeneti követelményeinek aktuális beszerzését (magyarul: kellett venni macskakonzervet és macskaalmot), hogy a boltból kijövet – nem titkolván ellenzéki pozíciómat – megkérdezhessem a jelöltet.

El is beszélgettünk egy 6-8 fős csoportosulásban, akik közül hárman voltak szervezők. Mint cseppben a tenger: volt sorosozás, volt elmúlt-elmúlt nyolcévezés, volt „de éjjel nem süt a nap”, elvtársazásos összemosás, legfőképp pedig „álljunk a győztesek mellé” típusú kecsegtetés-zsarolás, miszerint jobban járunk, ha rá szavazunk, mert akkor majd több jut a falunak. És persze volt egy csomó elhatárolódás, hogy rajta ne kérjek számon semmit, hisz ő eddig nem volt képviselő. Ebben igaza is van. Én inkább azt kérem számon rajta, hogy egy magát korrupcióval szénné égető, arroganciával és pökhendiséggel a nemzetet elszigetelő, és a harácsolással az ország fejlődési esélyeit elherdáló politikai klánhoz miért csatlakozott?!?

Paks-2-ről vitázva érdekes „időutazásban” volt részem – ez persze hozzászóló támogatóinak is volt köszönhető – úgy ugráltunk a múlt, jelen és jövő között, hogy a legjobb sci-fi írók is csak kapkodták volna a fejüket. Amit mondtak, tömören és leegyszerűsítve: a múlt drága és kis hatékonyságú napelemeivel, napjaink akkumulátoros tárolási technológiájával nem válthatók ki a jövő csúcsfogyasztáskor üzemelő erőműi. (Hát ezzel nem is szállnék vitába… :) ) Ezért aztán szerintük most kell hitelt felvennünk és baromi drágán, kifutó technológiájú erőművet építeni azért, hogy a három év múlva már üzemelő (Hogy mikor??? Ezt szerencsére nem ő mondta!) Paks-2 termelte energiával ezt a problémát megoldjuk majd(!) a 2030-as években, amikor a most(!) olcsón termelő régi erőművet le kell állítani. Hogy csúcserőműként Paks-2 akkor sem fog működni, hogy az éjjel-nappal termelt energiát valahogy akkor is igazítani kell majd a fogyasztás ingadozásaihoz, az nekik nem volt gond. Mindenesetre a többlet-áramot addig is majd eladjuk jó pénzért a kormány és Bartók Csaba szerint. Hogy az EU-s árampiacon időnként már most is előforduló negatív áramár nekik mennyire jó pénz, és hová akarnak áramot eladni, ha nem az EU-ba (Ukrajnának, Szerbiának?), azt ne tőlem tessék kérdezni! Mint ahogy azt sem, hogy egy ilyen zavaros gazdasági elképzeléssel házaló kormánypártra zacskóragasztásnál komolyabb dolgot miért hajlandó rábízni kb. 2 millió választó? Ha komolyan mondják, azért, ha csak minket etetnek, akkor meg azért vállalhatatlan.

Az Orbán-oligarchák gazdagodását sem rajta kértem számon, de azért megpróbálta megmagyarázni, mennyivel jobb, ha magyar zsebbe nyúlják le a közpénzt, mintha azt külföldi cégek zsebébe tennék. Hát nem jobb. Ez nem nemzeti büszkeség kérdése, hanem hogy hagyjuk-e a korrupciót burjánzani, vagy sem. Attól, hogy el sem ismerjük a létezését, még nem fog megszűnni. Attól, hogy Mészáros Lőrinc autópálya-építései közül kiragadunk egyet, hogy az kisebb km-áron épül, mint egy korábbi kiugróan drága a Gyurcsány-kormány idején, az elnyert közbeszerzéseik még nem lesznek piaci árasak. Hogy egy vélelmezett Botka-közeli cég soha el nem fogadott ajánlatához képest egy olcsóbban elnyert Mészáros-féle ligetrekonstrukció miért igazolná automatikusan, hogy a főstróman csak és kizárólag költséghatékony, szerény, tisztes profitot adó beruházásokat végezne, azt csak egy Matolcsy-féle „alternatív” közgazdaságtan-hívő próbálhatja megérteni.

Az különösen tetszett, hogy szerinte a kifutó parlamenti ciklus ámokfutásait Szabó Sándoron, a választókerület jelenlegi MSZP-s képviselőjén kellene számon kérnem. Úgy, hogy brutális többsége volt a Fidesznek, úgy, hogy szinte minden ellenzéki javaslatot zsigerből lesöpörtek, úgy, hogy az ellenzéket igyekeztek csakis biodíszletként hasznosítani ócsároláshoz, gyűlölködéshez. Kétlem, hogy komolyan gondolta, hogy én egy ilyen csúsztatási próbálkozást „megeszek”, de azért megpróbálta a lehetetlent is.

Sportolói múltjához méltóan szívósan és kitartással próbálta tartani a tarthatatlant, ezt és a civilizált politikai vitára való hajlandóságát kifejezetten nagyra értékelem. De nem tudott felmutatni semmilyen olyan szaktudást, amivel egy parlament minden látszat ellenére mégis csak kívánatos bölcsességéhez hozzájárulhatna, sőt meg is próbálta indokolni, hogy ez nem is kell, majd a háttéremberek előkészítenek mindent. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt ki-ki el tudja dönteni. Nem mondott semmi újdonságot, amit a szokásos kormányzati, ill. Fideszes narratívából már ne ismernénk. Ha elfogadom, hogy a tisztesség és a magyarság oldalán szeretne állni, ahogy mondta, ez akkor sem fog úgy menni, hogy a legutóbbi nyolc év hibáinak elismerése helyett még mindig az első és második Orbán-kormány közötti nyolc év hibáival és korrupciójával próbál takarózni. Ennél jobb, és főleg erkölcsileg vállalhatóbb politikai karriert kívánok Bartók Csabának!

Még ereje teljében dúlt a Vityó-klán hergelte gyurcsányozás és elmúltnyolcévezés, amikor már úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó tovább rágni ezt a gumicsontot: nem állok be sem az ekézők, sem a szerecsenmosdatók sorába, és nem foglalkozom többet a Gyurcsány-kérdéssel. Az előbbihez most is tartom magam, az utóbbit az ellenzéki biliben zajló viharok miatt e poszt erejéig felfüggesztem. Nem vitatom el, hogy Gyurcsány Ferencnek vannak kormányfői érdemei (nem röhög, komolyan gondolom), de a szememben sokkal nagyobb súllyal esnek a latba a kormányfői hibák, amiket elkövetett. Az előbbiek elismerését és az utóbbiak részletezését legfeljebb akkor teszem majd meg, ha netán egyszer alkalmam lesz vele személyesen és egymás közt megvitatni ezt. A Fideszes hazugságkampány – és az ennek lereagálásában elkövetett hibák – meg csak habok a tortán, számomra csak a múlt mellékes apróságai, bármennyire is mocskos karaktergyilkosság részei voltak.

Elegem van abból, hogy a Gyurcsány-kérdés a rendszerváltás-kori magyar közgondolkodás Trianonjává vált: feldolgozatlan, megemésztetlen, unos-untalan felkérődzi a közbeszéd, és úgy teszünk, mintha a jövőnk, a létező súlyos problémák megoldása szempontjából bármilyen jelentősége lenne annak, hogy a parttalan vitában ki, melyik, szélsőségesen elfogult oldalhoz húz. A média pedig – tisztelet a ritka kivételnek – tökéletes partner ehhez, mivel bármilyen politikai kérdésben az első három közhelyes kérdés között ott van, hogy akkor azt most GyF-fel, vagy nélküle.

Félreértés ne essék! Én nem középen állok a Gyurcsány-vitában, én elutasítom ezt a vitát! Az egész, mondvacsinált, rossz kérdésfelvetést. Én nem gondolkodom abban, hogy vele vagy ellene, még csak abban sem, hogy nélküle, vagy sem. Egyszerűen nem foglalkozom ezzel, túlléptem a kérdésen, mert szerintem a megválaszolása már nem része a problémáink megoldásának. Aki pedig tovább rágódik ezen, hozzájárul ahhoz, hogy végeláthatatlanul szerencsétlenkedjünk ebben a "vele vagy nélküle" ördögi körben, hogy biztosan ne találjunk ki belőle, ne jussunk megoldásra más fontos társadalmi, politikai problémákban.

Tisztelettel kérem azokat, akik támogatják GyF-et, hogy tegyék azt nyugodt szívvel, felszabadultan, a saját örömükre! Ha akarják, rajongjanak érte, de engem, meg a többieket – akik nem – hagyjanak ki ebből, ne vegzáljanak azzal, hogy miért nem szeretjük őt! Ne viselkedjenek úgy, mint  a tolakodó, lerázhatatlan, fanatikus hittérítők, és ne erőszakoskodjanak azzal, hogy de igenis tessék őt szeretni, elfogadni. Vagy ha egyiket sem, akkor ne éreztessék azt, hogy ez számonkérhető, és magyarázattal tartozunk arról, hogy miért gyűlöljük? Nem, nem is gyűlöljük, és nem is tartozunk magyarázattal!

A bálban sem kell megmagyaráznom az összes lánynak, hogy miért NEM kérem fel őket táncolni. Majd felkérem azt, aki tetszik, akivel szeretnék. És majd akkor ő eldönti, hogy akar, vagy sem táncolni, mert ez meg az ő joga és az én kockázatom. Fejre állítva ez nem működik. Nekem senki ne tukmálja magát – a politikában sem – hogy velem akar táncolni, és ne kiabáljon összeesküvést azért, mert nem vele akarok keringőzni. Táncoljon nyugodtan mással, engem meg hagyjon békén, mert ő nem érdekel. Ennyi. Se több, se kevesebb.

Részemről a – pár bekezdés erejéig megnyitott – Gyurcsány-kérdést ezennel újra lezárom, és remélem, hogy az idejétmúlt vita újra és újra felszítása miatt nem is kell meggyűlölnöm sem őt, sem pártját, aminek egyébként számos, általam nagyra becsült tagja is van. Csak hagyjanak végre békén ezzel a túlhaladott kérdéssel!

(Másodközlése annak, amit az Együtt Szeged blogon agyaltam:
http://egyuttszeged.blog.hu/2017/02/07/kis_magyar_gyurcsanyologia)

"Elfogtunk" egy beszédet. Elhangzott a Köz-Hasznáért Mozgalom 2016 október 22-i forradalmi megemlékezésén:

_________________________

Köszöntök mindenkit!

Ugyanígy kezdtem szinte pontosan két éve is, amikor életemben először kiálltam tüntetésen beszédet mondani. Már akkor, a netadós tüntetésekkor is mondtam, hogy „Nem jókedvemben vagyok itt, hanem mert elegem van! Ahogy itt mindenki másnak is: ELEGÜNK VAN!”

Ilyen tekintetben semmi sem változott, sőt romlott.
- Azóta is tart a rossz kormányzás.
- Folytatódik a néphülyítés.
- Fokozódott az állami-kormányzati szintre emelt korrupció, és a közpénzek szemérmetlen lenyúlása.
- Gátlástalanul folyik a fülkeforradalomként indult, aztán nemzeti együttműködésként folytatódott, és már megszámolni sem tudom, hány különböző lózung formájában hírhedtté vált tömegmanipuláció.

Ennek a sornak az épp aktuális változata, hogy Orbán szerint „Új nemzeti egység született.” 

Hát édes drága Vityókám: ha a körülötted törleszkedők nem merték megmondani a valóságtól elrugaszkodott világodban, akkor most nekem van szerencsém közölni veled:

Itt nem új egység született!!!

Itt sok-sok emberben sok-sok kétség született!!!

Kétség abban, hogy aki ennyire nem vesz tudomást senkiről és semmiről, ami nem az ő érdekeit szolgálja, aki beszűkülten csak azokat hiszi a nemzetének, akiket az orruknál fogva tud vezetni, az vajon alkalmas-e az ország vezetésére?!?
Kétség abban, hogy vajon a kormány feje még mindig a kormányfő-e, vagy már inkább az a kommunikációs csapat, amelyik a számára megnyugtató alternatív valóságot tálalja elé?

Emlékezzünk vissza: a netadós tüntetésekkor visszakozott a kormány, és lázas keresésbe fogtak, mi legyen a gumicsont, amit a nép közé dobhatnak, amivel visszaszerezhetnék szétesőbe fordult táborukat.

A kommunikációs csapat próbálkozott több ötlettel is:

• ott volt Kocsis „hugyos” Máté drogtesztes javaslata,
• a kenetteljes vasárnapi boltzár, és még több, mára már okkal elfeledett balhúzásuk,

de a Charlie Hebdo merénylet kapcsán felkapták az idegengyűlöletet, a vallási ellentéteket, és sajnos nagyon hatásosan korbácsolták a meglévő félelmeket, hiedelmeket, és megszületett a migráns-kampány, amivel lassan két éve tele a sajtó, tele az utca, és tele a … hócipőnk is.

Ennek a megkoronázása lett volna az október 2.-i népszavazás. Népszavazás egy olyan kérdésben, amire a választ már egy két évvel korábban, 2014 nyarán készült nemzetközi felmérésből is előre tudhatták…

Erre verték el a milliárdokat, eljátszatták velünk a színjátékot a végeredmény biztos tudatában, mindezt azért, hogy a látszata meglegyen annak, hogy megkérdezik az emberek véleményét. 

Amiről bezzeg fontos lenne, hogy megkérdezzenek minket, legyen az
- vasárnapi zárvatartás,
- budapesti olimpia,
- Paks 2 építése stb,
azokról a kérdésekről nem lehet népszavazást tartani.
Azokat a jogi csűrés-csavarástól a törvénytelenekig, minden lehetséges eszközzel megakadályozzák.

Ha holnap minden jól megy, akkor sokan elmennek majd az ellenzéki rendezvényekre, sőt a központi, állami ünnepségre is, és ott füttykoncerttel fogják fogadni Orbán beszédét.

A FIDESZ erre úgy reagált, hogy ”elfogadhatatlan nemzeti ünnepünk megzavarása”.

Ha netán maguktól nem jöttek rá, akkor itt és most megsúgom nekik: ez a vakbuzgón imádott vezérük megzavarása lesz, nem az ünnepé!!!
Az ünnepet Orbán Viktor zavarja meg azzal, hogy a mai, mindenre rátenyerelő hatalom fejekénk ő akar megemlékezni azokról az ’56-os felkelőkről, akik a hajdani mindenre rátenyerelő hatalom ellen valódi harcba fogtak.

És még inkább szégyent hoz az ’56-osokra az utóbbi években egyre szembeszökőbb Putyin-barát pálfordulásával. Legyen szó Paks2-ről, zűrös metrótenderről, vagy épp orosz embargóról…

Az az ember, aki ’89-ben, Nagy Imréék újratemetésén még – az egyébként már maguktól is hazafelé tartó – oroszokat küldte haza és szerzett magának ezzel népszerűséget és szimpátiát,

• most a putyini Oroszországhoz törleszkedik,
• most Putyint és a hasonló, gátlástalanul uralkodó vezetőket tekinti példaképének,
• és közben minden eszközzel rongálja az ország európai, uniós kapcsolatait.

Ez az igazi szégyen, ez a pávatánc, ez a gátlástalan elvtelenség. Nem véletlen, hogy hajdani szobatársa és szövetségese, Simicska Lajos is nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette. (Igen, tényleg az. Amihez hozzáér, rátapad. Bemocskolja és visszataszítóvá teszi. Azért, mert nem oda való; mert ott van, ahol semmi keresnivalója.)

Ha van valami, ami alapvetően változott a véleményemben az elmúlt két év alatt, az ez: Orbánéknak minél hamarabb menniük kell, minél tovább húzzák, annál rosszabb az országnak, a nemzetnek. Két éve még azt mondtam: „számomra a jó kormányzás a lényeg, nem az, hogy ki csinálja! Még azt sem bánnám, ha ezt Orbán kormánya tenné,” 
Nos, a jó kormányzásra azóta csak még nagyobb szükségünk lenne: az emberek többsége szegényedik, az ország a környezetéhez képest egyre jobban lemarad, a jövő egyre kilátástalanabb, csak a gyűlölködés és a félelem az, amiből egyre több jut mindenkinek.
Viszont megbizonyosodhattunk arról, hogy ez a miniszterelnök, ez a kormányzat, ez a hatalmat gyakorló parlamenti párt nem tanul a hibáiból. Felesleges egyezkedni, nincs értelme alkudozni velük, nem maradt sem hitelességük, sem tekintélyük.

Már csak hatalmuk maradt, arra görcsösen vigyáznak is, és gátlástalanul, minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy meg is tartsák. Ilyen eszköz volt számukra az egész migránskampány
- a gyűlöletkeltéssel, a félelemkeltéssel,
- a csókosaiknak milliárdokat hozó óriásplakát és reklámözönnel,
- és az október 2-i eredménytelen népszavazással,
- meg az így is, úgy is hozzácsapott, alkotmányhelyettesítő tákolmánymódosítással.

Nem tudhatom rátalálnak-e egy újabb, hasonlóan hatékony, gátlástalan, és rosszindulatú tömegmanipuláló eszközre, mint ez volt, biztos csak abban vagyok, hogy már keresik, használni fogják, és megpróbálják tovább feszíteni a húrt. 

’56-ban sok ezer áldozatot követelő harc tört ki. Nem szeretném, ha ma is harc lenne, a békés haladást sokkal többre becsülöm.
Nem szeretnék harcolni, de érzem, hogy a feszültség ma is nő, a bajok erősödnek, a békés megoldás lehetőségét egyre távolibbnak látom.
Pedig már nagyon ELEGÜNK VAN!
Nem szeretnék harcolni, de ha kell, ha muszáj lesz, én is fogok. 

Köszönöm a figyelmet!
______________________________

Két fontos dolog zajlik a napokban: az egyik – a néplélek ismeretében nyilvánvalóan – a foci EB, a másik a brit kilépés eldöntése. A józanul gondolkodó hazánkfiai – nem csekély önbizalommal magamat is közéjük sorolom – az elsőben elért magyar sikereknek nagyon-nagyon örülnek, de nem tudnak felhőtlenül örülni, a másodikban bekövetkezni látszik a „brexit”, amit nagyon súlyos és veszélyes fejleménynek tartanak, de nem tudnak rá úgy tekinteni, mint az Egyesült Királyság kizárólagos ballépésére…
És itt jön be a képbe minden idők legorbánviktorabb magyar miniszterelnöke. Az elsővel érdemtelenül fog dicsekedni, úgy hogy köze sem lesz hozzá, a másiknál úgy fog szemforgatóan sajnálkozni, mintha semmi köze sem lenne hozzá, pedig ő is ártott benne éppen eleget.

Foci-örömünkbe stadion-üröm, pénzszórás-üröm és demagóg csúsztatás-üröm is bőven vegyül. Hiába tudjuk, hogy a csoportelsőség, a kitartó hajtással elért sikerek a válogatott focistáink, az utóbbi két szövetségi kapitányunk és segítőik, meg a 10-15 éve utánpótlást nevelők érdeme, ott van a keserű szájíz: napnál világosabb, hogy az orbáni propagandagépezet rá fog ülni. Megpróbálja majd maximálisan kisajátítani, és újabb sok milliárd forint közpénz szétszórásával le fogja nyomni a jónép torkán a habonygombócokat, hogy ezt mind drága jó Vityókánknak köszönhetjük, aki az elmúlt hat évben olyan „jól, okosan és hatékonyan költötte a közpénzt, térítette nemes célokra a TAO pénzeket” és végre „a stadionokba invesztált milliárdok meghozták megérdemelt gyümölcsüket”. Ugyanis az, hogy ez nem igaz, hogy ez nettó hazugság, hogy a kettő között nincs ok-okozati kapcsolat, az őket nem érdekli. Csak az a pár százalék számít, amit tömegtámogatásban ettől megnyerhetnek. És nem lesznek gátlásaik, és nem fognak szégyenlősködni ebben sem.

Abban pedig, hogy a briteknél a kilépés mellett lévők kerültek többségbe, Vityónak és sleppjének jelentős szerepe van. Még akkor is, ha nem akarta, de ha igen, akkor csak még nagyobb a felelőssége az unió elleni kártételben. Azt nem tudom megítélni, hogy az a mostani ostoba, röhejes és kontraproduktív reklám hány százalékkal, vagy akár csak tizedszázalékkal amortizálta a bennmaradni akarók táborát, de abban biztos vagyok, hogy az elmúlt hat év hepciáskodó, erősködő és „tartom a markom, de közben szemen köplek” magyar uniós politikája szembeszökő, durva példát adott a kilépés mellett érvelők kezébe. Nem mintha Vityó egy befolyásos, meghatározó európai politikus lenne – csak egy közepes, jobb sorsra érdemes ország magát mindenbe beleártó krakéler vezetője – de arra éppen elég jó példa, hogy miért ne akarjanak a britek az unión belül ilyenekkel vergődni.

Ahogy Vityóék rossz példája is ragadós lett az unión belül, úgy a brit kilépés is egy nagyon baljós precedens. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de aggódom, és ezt megérdemelt focisikerek sem tudják feledtetni… :(

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam.)

Koszos is, zötyög is, meg háromnegyed órával lassabban is visz fel ma a fővárosba, mint a ’80-as években, de közalkalmazottas felezős papírral még a jegy sem kerül többe, mintha Oszkárral mennék. És közben azért tudok dolgozni a laptopomon, legalább ennyi jó van benne, még akkor is, ha a wifi-t a saját telómmal adom magamnak, mert ugye ez csak az IC-pótjegyért járna…

Szóval ülök a vonaton vasárnap délelőtt, felszáll mellém a fülkébe egy idős úr, erős délvidéki akcentussal, kicsit már nehezen is formálva a mondatokat. Pár perc múlva jön a kalauz, az én jegyemet kezeli, az idős bácsi meg csak lazán előkapja az igazolványát, hogy neki nem kell jegy. De bizony hogy kell! A kalauz már számol is: 290 Ft a gyorsvonati jegy meg 500 a pótdíj és pötyögi is a masinájába. Na de nekem azt mondták, nem kell – így a bácsi – és ezzel kezdetét veszi a kilátástalan diskurzus:
– Nincs pénze, nem fizet.
– De akkor is muszáj fizetni, honnan jött, meddig utazik.
– Ő már 80 elmúlt, csináljanak vele, amit muszáj, akkor sincs pénze, márpedig ez szégyen…
Közben befut a vonatvezető is.
– Mi a gond?
– Nincs jegye a gyorsra.
– Hát írsz neki.
– De nem fizet…
Kérdezgeti hát ő is a bácsit, feltűnik neki az akadozó magyarság, kérdezi a kollégát: magyar állampolgár egyáltalán? A bácsi büszke felháborodással kapja elő a személyi igazolványát, hogy igenis ő magyar állampolgár. A MÁV-osok még tanakodnak egy kicsit, aztán ráhagyják: ha szabályosan járnának el, írhatnák a papírokat, gyárthatnák a soha be nem fizetett csekket, vagy a következő állomásnál tényleg ki kellene penderíteniük egy 80 éves öregembert a vonatról. Nem csodálom, hogy nem kell ez nekik. A bácsi visszaül a helyére, még duzzog egy kicsit, aztán olvas tovább.

A következő „Új felszállók jegyeit kérem!”-nél már mindenki úgy csinál, mintha semmi sem történt volna. Az a kéz, amelyik az egyik oldalon politikai tőkekovácsolásra osztogatja magyar állampolgárságot, a másikon pár száz forintokat akar pluszban beszedetni, mert ahhoz nincs bátorsága, hogy felvállalja a Horn-féle ingyenutazás megszüntetését, beismerje, hogy nem akarja a MÁV-nak még több veszteségét finanszírozni, önfenntartóvá tenni meg képtelen. A Vityó-féle bagázs ontja a törvényeket, gyártja az átgondolatlan, betarthatatlan szabályokat, mi meg morgunk, sunnyogunk és zötykölődünk, hogy azért eléljünk egyik napról a másikra Abszurdisztánban. Mint cseppben a tenger, ebben a jelentéktelen közjátékban is benne van a „nemzeti együttnyűglődés” rendszerének az undorítósága: mindenki „jobban jár” azzal, ha sumákolunk.  Tényleg ez kellett nekünk?

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam:
http://szabadvaros.blog.hu/2015/12/14/cseppben_a_tenger_620)

Kedves Mutti, örülök, hogy jössz!

Nem azért, mert tőled várnám, hogy te fogod megbuktatni a Kárpát-medencébe gazdasági okból bevándoroltak egyes őstulokká fajult származékait, nem. Ez utóbbi a mi dolgunk. Azoké, akik szintén ezeknek a bevándorlóknak, meg akkor már itt lakóknak, meg később bevándoroltaknak is a leszármazottai vagyunk, csak még mindig Európába tartunk, és igyekszünk elkerülni az eltulkosodás veszélyeit.

Viszont azzal, hogy jössz, megmozgatod egy kicsit a közéletet, apropót adsz a tulokmentesítő összejöveteleknek, meg egy kicsit kiugrasztottad a nyuszit medvét is a bokorból. Mert, hogy ő is gyorsan bejelentkezett egy halaszthatatlan Pak(s)tum-egyeztetésre.

Amikor majd beszélsz az önmagát lélekben már királlyá, meg boldoggá avatóval (csak tudnám akkor miért boldogtalan manapság…), ugyan magyarázd már el neki, hogy mi mit gondolunk róla, mert valahogy a mi szavainkat mindig csak a túlfizetett nyaloncainak a fülén keresztül hajlandó meghallani. Azokat a füleket meg már nagyon eldugították házak, úszómedencék. Hogy a Gucci táskák meg Rolexek hogyan torzítják a hallást, arról inkább ne is beszéljünk!

Meg azt is elmondhatnád neki, hogy téged miért szólít a néped Muttinak (remélem, megengeded nekem is, csak most, a blog-poszt apropóján), neki meg mitől lett a sok „mérsékelten hízelgő” beceneve után a legújabb megszólítása a „Takarodj!”…

Mondjuk szeretni nem fog érte, de azt hiszem, nem is a szeretetéért kuncsorogni jössz ide. Régebben én is „édes, drága Vityókámnak” szólítottam, de ma már annyit kellene tolnom a szabadságharcos házipáleszből egy ilyen bratyizáshoz, hogy utána csak az agyonterhelt sürgősségi ellátásunk helyzetét rontanám tovább, ő meg akkor sem hallaná meg.

Remélem, ha legközelebb jössz, már olyanokkal is tudsz találkozni, akik a jégkrémet sem bicskával eszik, és a poszt-orbánisztáni elképzeléseikről is lehet beszélgetni velük. Hazamenve, légyszi, add át üdvözletemet azoknak a gazdasági bevándorolt magyaroknak, akiknek az utóbbi években a pót-Muttija lettél!

Kisztihand,

Egy árvaságra vágyó

U.i.:
http://www.peticiok.com/en_az_europai_unio_allampolgara_akarok_maradni

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam:
http://szabadvaros.blog.hu/2015/01/15/kedves_mutti)

"Elfogtunk egy levelet", amiben a 2014. október 31-i szegedi tüntetés negyedik szónokának leírt beszéde volt.

Íme, közreadjuk:

"Köszöntök mindenkit!

Mindenkit, aki vette a fáradtságot, a bátorságot, vállalta a felelősségét annak, hogy kijött ide, velünk demonstrálni a magyar kormányzat újabb világraszóló, hogy ne mondjam világrekordgyanús adótervezete ellen. Azzal, hogy Orbán most átmenetileg visszakozott, még messze nincs lezárva ez a dolog.

Az internetadó hamvába holt terve csak a jéghegy csúcsa. Csak az utolsó csepp lett a pohárban azért, mert a kormány már megint a mi zsebünkben turkál. Most csak kisebb részben a pénzünkért, nagyobb részben azért, hogy megint beavatkozzon az életünkbe. Közben pedig kaján vigyorú képmutatással hajtogatta, hogy ezt majd a szolgáltató fizeti, nem mi… Pontosan ezt hívja úgy ékes és kifejező magyar nyelvünk: más micsodájával a csalánt verni…

Felháborító, hogy ennyire hülyének néz minket!

Szögezzük le: akik ma a világ más országaiban ezen a megátkozott internetadón pörögtek, értetlenkedtek, nem Magyarországot sértették meg, nem minket néztek hülyének, hanem a kormányunkat.

Minket akkor néznének csak hülyének, ha ezt is szó nélkül hagytuk volna, ha ezt is birka módjára, lehajtott fejjel hallgatva eltűrtük volna. De nem tettük, nem nyeltük le, most visszakozott Vityó!

Nagyon helyes, de ez messze nem elég!

Senki ne gondolja, hogy ezzel vége, és a dolog ki van pipálva! Ez csak egy taktikai húzás volt tőle, egy silány visszahúzós csel.

Csak gumicsontnak, terelésnek dobták be a nép közé:

Hogy elvigye a figyelmet a NAV botrányról és ne azzal foglalkozzunk, hogy a magyar ügyészség miért nem vizsgálja ki úgy, ahogy kell az ÁFA-csalási és korrupciós ügyeket;

Hogy közben a költségvetésbe bekerülhessen annyi adóemelés, termékdíj – hívják, ahogy akarják – amin józan becslés szerint többet bukunk jövőre, mint amennyivel a rezsicsökkentésként elhíresült közgazdasági bohózat során megetettek nagyon sok választót.

Ráadásul Orbán szemforgató, álszent módon még „nemzeti konzultációt” akar indítani erről a kitolásról… Na, ez lenne az újabb gumicsont.

Hát akkor jól nyissa ki a fülét, ha a nemzet százezernyi utcán "konzultáló" emberének a hangját nem bírta megérteni: sem ebben, sem sok más kérdésben nincs miről tovább vacakolni.

Nem kell több gumicsont, ne szórakozzon velünk!!!

Felesleges pávatánc volt dilettáns államtitkároktól és kormányzati kommunikátoroktól, hogy 700 Ft-ban maximálják vagy sem, hogy előfizetőnként, vagy háztartásonként összevonva kelljen fizetni, vagy épp azon, hogy ez nem is internetadó, hanem „csak kiegészítés a távközlési különadóhoz”. Ugyanígy felesleges pávatánc most a miniszterelnöktől az egész rátolása egy demagóg pénzvesztegetésre, amit ők nemzeti konzultációnak hívnak.

Nem vesszük be ezeket sokadszorra eljátszott üres kommunikációs trükköket!

Van egy régi mondás – és itt kérek elnézést azoktól, akik nem szeretik a szalonképtelen megfogalmazásokat, de ezt már csak így szabad mondani – „Ha a szart megkeverjük, az attól még szar marad!!!    Csak büdösebb lesz…”

És amiben ez a kormány részesít minket, az is egyre büdösebb. Szinte minden szinten.

Bűzlik a korrupciótól, a mutyizástól.

Bűzlik a képmutató szavak és önző cselekedetek ellentmondásától.

Bűzlik a mérhetetlen hatalomvágytól, a gátlástalanságtól és arcátlanságtól.

És főleg bűzlik a politikából meggazdagodottak szégyentelenségétől.

Nem szeretek tüntetni: nem vagyok hobbitüntető, nem vagyok savazással fenyegetőző nyugdíjas, aki frusztrációját és agresszivitását a tüntetéseken éli ki. Nem jókedvemben vagyok itt, hanem mert elegem van! Ahogy itt mindenki másnak is:

ELEGÜNK VAN!       

Elegünk van a rossz kormányzásból!

            Elegünk van az otromba melléfogásokat „kommunikációs hibának” beállítani próbáló néphülyítésből!

            Elegünk van az állami-kormányzati szintre emelt korrupcióból, a közpénzek szemérmetlen lenyúlásából!

            Elegünk van a fülkeforradalomként hírhedtté vált tömegmanipulációból!

Ha Vityó harcolni akar, hát harcoljon: menjen vissza a megye III-ba, tolja a pohos hasát a focipályán megint, küzdjön meg a bőrbogyóért! Lehet, hogy az még mindig jobban megy neki, mint egy ország államférfihoz méltó, felelős irányítása és fellendítése.

Az elmúlt bő négy évet Vityóék „elkúrták, nem kicsit, nagyon”!

Az összes szlogenjük, amit hajdanán karaktergyilkosságra, lejáratásra, a hatalommegszerzésre használtak fel ellenfeleikkel szemben, az mára az ő fejükre hullott vissza. Mindent elkövettek sokszorosan, amivel másokat okkal, vagy ok nélkül megvádoltak.

Nincs szükségünk eszetlen hadakozásban szerzett újabb és újabb ellenségekre – ma már határainkon kívül is – hanem kiegyensúlyozott, átlátható, prosperáló gazdaságra van szükségünk, a határainkon belül.

De ettől az elmúlt években egyre csak távolodtunk, egyre nyilvánvalóbb az ellentmondás a kormányzati sikerpropaganda és a valós helyzet között.

Mi kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, átlátható, prosperáló országunk legyen újra, hogy százezrek ne Londonban, Berlinben, Bécsben keressék a boldogulásukat?

Az kell, hogy újra legyenek fékek és ellensúlyok a szabályozási rendszerünkben.

Az kell, hogy a közpénzek elköltése – legyen az a mi adóforintunk, vagy uniós támogatás – átlátható és ellenőrizhető legyen.

Hogy a kormány ne rángassa össze-vissza a gazdaságot és politikai akarnoksággal ne akarja megerőszakolni a gazdasági törvényszerűségeket.

Hosszú az út odáig, míg ez megvalósulhat.

Az első, nyilvánvaló lépésben Vityó most eljátszotta a „jó királyt”, legalább időlegesen engedett, és visszakozott az internetadó januári bevezetésétől. De egy pillanatig sem gondolom, hogy ezt nem próbálja meg visszacsinálni, ha esélyt érez rá!

A második lépés a NAV korrupciós sarának eltakarítása. Ha az intézményesített ÁFA-csalásoknak csak egy részét megszüntetik, már okafogyottá válik minden egyéb adónövelés, amit az internetadó vihara alatt próbálnak meg keresztülverni.

A harmadik lépés a pökhendi, arcoskodó és harcoskodó kocsmai vagány stílusú kormányzati kommunikáció beszüntetése. Végre komolyan vehetné a kormány, hogy „Több tiszteletet Magyarországnak!”

Azaz több tiszteletet nekünk!!!

Sok másik, fontos lépésnek kell követnie ezeket ahhoz, hogy a kormányzat teljesítménye megüthesse az elégséges szintet. Ezt sokan összegyűjtötték már, most sem idő, sem lehetőség nincs arra, hogy mind felsoroljam.

Számomra a jó kormányzás a lényeg, nem az, hogy ki csinálja!

Még azt sem bánnám, ha ezt Orbán kormánya tenné, a lehetősége eddig is megvolt erre. Kutyából ugyan ritkán lesz szalonna, de ha ő ilyen újabb pálfordulásra is képes, hát legyen...

De ha Orbán Viktornak ez nem megy, akkor mondjon le!

Mi pedig tegyünk arról, hogy le kelljen mondania!

Van egy kétharmados többségű parlamentünk – hogy milyen úton lett az, az is elég nagy szégyen, de ez van – akkor a kormánypártok dolga, hogy a kötelező feladatokra – az egész ország, az emberek érdekében – új kormányt találjon, amely képes a megvalósításukra.

Ha erre sem futja a Fidesz-KDNP többségnek, akkor pedig nincs más hátra, neki kell vágnunk egy előrehozott választásnak.

Ehhez minél hamarabb fel kell építenünk egy megújult, demokratikus ellenzéket, amelyet nem jobb, vagy baloldalisága különböztet meg a kormánypártoktól, hanem a demokratikus alapelvek feltétlen tiszteletben tartása; a nemzet, a köz szolgálata és nem pedig manipulálása; a képessége arra, hogy az országot tartós és fenntartható növekedési pályára állítsa.

Folytassuk a tüntetéseket mindaddig, amíg a jó kormányzás így vagy úgy, de meg nem valósul.

Ha a kormányzat még mindig nem látja, hogy az országot merre kellene jó irányba vezetnie, mobiltelefonjaink fénye világítsa meg nekik az utat!"

Annyit fűznék még a szónok mondanivalójához: töltőt, jó aksit mindenki szerezzen a telójához, mert nem egyszer fog még lemerülni a világítástól addigra, mire kikecmergünk a jelenlegi helyzetből. Hosszú és kitartó erőfeszítésekre kell készülni, de van remény.

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam:
http://szabadvaros.blog.hu/2014/11/02/elegunk_van)

Kedves NER-társaim az úrban! Jártatok mostanában kutyaiskolában, vagy olvastátok, hogy újabban hogy nevelik a kutyákat beilleszkedésre és feltétlen engedelmességre?

Felesleges veréssel, fizikai erőszakkal betörni a kutyát, hogy rettegve, a büntetéstől való félelmében engedelmeskedjen. Vannak ennél „humánusabb”, és főleg hatékonyabb módszerek már, csak az a fontos, hogy a gazdi vezérsége, felsőbbrendűsége tudatában következetesen alkalmazza. Elvégre „„A kutyák nem ismerik a demokráciát. Nekik egyértelmű és következetesen betartott szabályokra van szükségük, akkor érzik jól magukat.” (Dr. Hildegard Jung) Meglehetősen egyszerű a recept, éreztetni kell a kutyával a nap minden pillanatában hogy a gazdi a falkavezér: ő megy elöl, ő az élelem egyetlen forrása, ő, és csakis ő dönti el, ki, mikor és mit eszik, mindig ő dönti el, hogy ki és mit csinálhat, és ő jutalmazza a teljesített feladatot, az elvárásoknak megfelelő viselkedést.

(Forrás Origó: static.origos.hu/s/img/i/1306/20130609-jualomfalat-kutya-jutifalat12.jpg)

Hogyan működik ez a gyakorlatban? Hát először is nem adunk enni a kutyának úgy, ahogy a mezei kutyatulajdonos szokta, azaz rendszeresen, bőségesen, függetlenül attól, hogy mi történik. Nem. Legyen az a kutya éhes, hisz akkor motivált, mindenre hajlandó, ha azért kaját remélhet. Nálunk pedig lesz kaja, a jutalom, a jutifalat: apró falatnyi, kívánatos, jóízű, az éhes kutya vágyainak tárgya, aminek mi vagyunk a kimeríthetetlen forrása, és osztogatjuk is mindig, amikor a kutya jól teljesített, de mindig csak egyet-egyet, soha sem annyit, hogy a kutya hirtelen jól lakjon, és már ne legyen késztetése, hogy nekünk megfeleljen. A kutya nem hülye, megtanulja gyorsan, hogy túlélésének módja az, ha nekünk szót fogad: akkor jó neki, akkor van kaja. Ha ellenkezik, engedetlen, megpróbál a saját feje után menni, akkor meg éhen marad…

Nem ismerős ez nektek valahonnan??? Nyomják nekünk is ezt már pár éve: aki szót fogad az önjelölt gazdinak, aki igazodik a NER-hez, az kap jutifalatot. Mindenki, aki feltétlen engedelmességgel csóválja a farkát a béke(?)meneteken, a csahos médiában, a nemzeti(?) konzultációkon, az a nemzeti együttműködés falkájának hierarchiájában, az elfoglalt helyének megfelelő jutifalatban bízhat. Van akinek 55 milliárdos, offshore céges gázimport, van akinek felesleges stadion, vagy csak pár nyertes pályázat a trafikmutyiban. És van akinek megalázó közmunka, de örüljön, hogy legalább kap valamit… Igazán nem mondhatjátok, hogy Vityó király „kutyába sem vesz” titeket! Pontosan hogy kutyába vesz, nagyon is, minden tekintetben. De én a helyetekben nem felejteném el, hogy a kutyánk, bármennyire is igazodik hozzánk és szeret minket, nem ember!!! Nekünk viszont jó lenne annak maradni, lehetőség szerint demokratának.

Ugye sokan várjátok már a nemzeti jutalomfalatokat azért, hogy a szeretett vezér rezsiharcban kiélesedett bölcsességét és unortodox fülkeforradalmi iránymutatásait követve jól idomított kutyaként megszavazzátok a fidesznyik önkormányzatokat mindenhol? Hát arra várhattok! Lófütty se lesz itt, nemhogy jutifalat. Lesz helyette „szigorúan-nem-megszorításos” további prés, és a kicsurgó levek szétosztogatása a belső körösöknek – hogy csak a többszörösen cáfolt és ködösített alkoholmutyira utaljak – és a Vityó által megálmodott illiberális demokrácia továbbsrófolása. Megtehetik? Nem fog fellázadni a nép, ha elmarad a beígért jutifalat?

Megtehetik, nem fog. A tapasztalt kutyatartók is tudják: ha már sikerült az összes „ül-áll-fekszik-igazodj”  parancsokat megfelelően bejáratni, a kutya akkor is teljesíteni fogja azokat, és engedelmeskedni fog a gazdájának, amikor nem kap jutifalatot. Sőt, ha néha-néha mégis kap, boldogan érzi megerősítve a rendszert. Mert megszokta, mert számára ez az élet rendje, mert eszébe sem jut már, hogy élhetne máshogy is.

Akikben az elmúlt hetekben osztogatott kampánykrumplik nem ellenérzést váltottak ki, hanem megfelelő jutifalatnak tartották ahhoz, hogy megerősítsék kötődésüket az orbáni rezsimhez, azoknak már eszébe sem fog jutni, hogy a választás előtt beígért többi hatalmas falatot – legyen az ingyenes városelkerülő autópálya, az elmúlt években elgáncsolt panelrekonstrukció, vagy harmadik híd Szegeden – talán soha nem kapják meg. Nekik már elég lesz annyi, hogy valamikor, talán csak a következő választás előtt, újra kapjanak jutifalatot az istenített falkavezértől, esetleg hagymát, cukrot, lisztet, hogy a változatosság is meglegyen.

Ha a kutyával való normális együttélés kialakítására, a vele való viszony rendezésére ennyire jól beválik a jutifalatos tréningezés, akkor nekem mégis mi bajom, miért háborgok itt? Mert Orbánisztán vezéreivel ellentétben egy normális, egészséges lelkű kutyatartó szereti a kutyáját, azért neveli jutifalattal... Nem azért hogy kihasználja, elnyomja és megszedje magát rajta.

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam: http://szabadvaros.blog.hu/2014/10/11/a_nemzeti_jutifalat)

Egyszerű történet az enyém: egyetemistának kerültem Szegedre, egy ugyanígy idekerült lánnyal kötöttük össze az életünk s raktunk fészket, élve családos kollégiumi szobában, tarjáni másfelesben, odesszai két és felesben.  Amikor a „fészekaljának” már bíz ez szűkös volt, akkor lettünk deszki „gyüttmöntek”: az ezredfordulón építkeztünk az „új osztásban” és költöztünk végre kertes házba, annak minden bú-baját, s még inkább örömét, nyugalmát megtapasztalni. Tehát lehúztam két évtizedet Szegeden, munkám azóta is a városhoz köt, de már több mint tucat éve Deszk lakosa vagyok – ha még gyüttmöntnek is számítok, vállalom, hisz nem vagyok tősgyökeres deszki – de akkor is magaménak érzem már a falut.

Kiköltözve éveket tipródtunk reggelente telekocsival a régi 43-ason, az akkori „halálúton”, várva a felmentő M43-ast, reménykedve a Deszk-Szeged között ingázóknak könnyebbséget és egyszerűsítést ígérő összekötést a Fő fasorral.  Az autópálya a kamionokat, a tranzit javát már elvitte a faluból, de az összekötő útról azóta is csak ábrándozhatunk. Mondjuk pár száz méternyi iszapbirkózás közepette, ha merő kalandvágyból a Kamaratöltéstől a Fő fasor felé nekivágunk a T72-eseknek való földutas szakasznak.

Mi lehetne hát más, mint szívemnek szóló kedves muzsika, amit olvasok a narancspárt helyi helytartójelöltjének Konkoly Béla független polgármesterjelöltnek a programjában:

Annyira független a jelölt, hogy „Konkoly Béla hangsúlyozta: a három polgármesterjelölt közül egyedül ő élvezi a kormánypártok teljes támogatását.” 

S hogy útépítő ígéretének nyomatékot is adjon, választási kampányanyagában két szegedi Fideszes jelölt támogatásával erősít:

Hogy micsoda??? Hogy a búbánatos cafrangos nyavalyába kerül az a csizma az asztalra?!?

Hát nem Pocsai Blanka képviselőasszony volt az, aki minden követ megmozgatott azért, hogy ez az összekötő út ne épülhessen meg??? Mintha nem ő és képviselőtársai terjesztették volna be a módosítót Szeged közgyűlésének arról, hogy „a Fő fasor meghosszabbítása csak bizonyos deszkieknek, elsősorban az út mellett lévő deszki lakópark beruházóinak áll érdekében, „akik az újszegediek rovására akarnak értékesebb telkeket vagy jobban megtérülő ingatlanfejlesztési beruházást””. Hivatkoztak még minden másra: aláírásokra, újszegedi kertvároslakók nyugalmára, nagy átmenő forgalomra, Szeged érdekére, mindenre, amit a papír elbír, csak határolódjon el Szeged az útépítéstől. A cél világos volt: „Az útra való utalás a városfejlesztési koncepció Helyzetelemzés alpontjában olvasható… Farkasné Pocsai Blanka elmondta: ez ugyan nem konkrét terv az út megépítésére, de módosító javaslatukkal az építés lehetőségét is meg akarták gátolni.”

2007-ben még a lehetőségét is meg akarta gátolni, ma meg támogatja? Érdekes…

Ennyit változott volna közben a világ, ennyivel bölcsebb lett a képviselőasszony? Nem kizárt…

Akkor, 2007-ben nem tudta hozzá tenni, hogy a Fő fasor (és nem „Fö fasor”, ahogy a kampányanyagban szerepel) rendezési tervével együtt támogatható az útépítés??? Erre azóta jött rá? Meg lennék lepve…

A Délmadár fórumán ebben a témában mindenesetre volt, aki azt pedzegette, hogy leginkább az Újszegeden telket osztó ingatlanvállalkozók érdekeit szolgálta a döntés. Netán túl vagyunk az ingatlanválságon, végre elkeltek jó áron az újszegedi telkek, szabad a pálya? Ezt sem tudom...

Csak azt tudom, hogy a Fideszes képviselők vagy akkor nem mondtak igazat, vagy most. Esetleg se akkor, se most, csak etetnek minket a szokásos populista politikai demagógiával, aktuális érdekeiknek megfelelően. Ha akkor nem csak megfúrni akarták volna az útépítést, akkor lettek volna javaslataik arra is, mit, hogyan kellene szélesíteni, javítani a Fő fasoron, hogy értelmes, jó, városfejlesztő kompromisszum szülessen. De nem akartak mást, csak keresztbe tenni, és most szeretnének politikai hasznot húzni abból, aminek eddig az akadályai voltak.

Nem vitatom el senkitől sem – Pocsai Blankától sem – a véleményváltoztatás jogát, de akkor: 
- beismer, 
- elnézést kér, 
- magyarázatot ad, és 
- összehúzza magát olyan kicsire, amilyenre a korábbi tévedése indokolja!

Az a hatalmi arrogancia viszont, amivel most a helyi fidesznyikek amnéziás hülyének néznek, mélységesen felháborít. Úgy csinálnak, mintha az ő jóságos kegyük lenne az egyedül üdvözítő útja annak, hogy a „csúnya ballibsik által elszabotált vágyunk" végre megvalósuljon, miközben a valóságban ők voltak éveken át a kerékkötői. Megtettek mindent – ki tudja milyen tényleges okokkal a képmutató és szemforgató, álságos magyarázatok mögött – hogy a hasznos és hosszútávon szükséges fejlesztést ne értelmes mederbe tereljék, hanem elgáncsolják, most pedig megpróbálják a saját sarukat másra kenve erénynek eladni a bűneiket.

Ahogy ezt már nagyon sokszor megtapasztaltuk... 

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam: http://szabadvaros.blog.hu/2014/10/07/_gyuttmont_meg_talan_vagyok_de_hulye_nem)

Oszt hová a búbánatos mángorlós micsodába tetted te mán megest a józan eszedet, hogy ökörségeket hordasz itt össze a jóisten szerencsétlen bőregerérül?!?

Tudom én, hogy már akkor fülkeforradalomról meg rezsiharcról mélázgattál a felcsúttanyalsói oskolában, amikor a denevért magyarázta a drága jó Tercsi néni, a gyöpös agyaitok között megőszült biológiatanár, de hogy megest nem volt egy se a sok ragyárafizetett tanácsadód között, aki szólni mert volna, hogy ne beszélj már hülyeségeket, az biza nagyon szomorú.

Hogy miért mutatja a denevér a fogait, amikor a madarakat akarod pumpolni? Hát mer’ nem madár, azé’, okostojás! És miért a szárnyait, amikor egérnek nézed? Hát mer’ nem is egér, még Unortodoxiában se!

Lehet, hogy a denevér akar ügyeskedni. Lehet, hogy a denevér ki akar bújni az adóprés alól. De mindennek semmi köze ahhoz, hogy a madáradóztatással és egérsarcolással már megint ti barkácsoltatok utcasöpredék minőségű törvényutánzatot, ami nem egyértelmű, nem igazságos és az alapvető jogi normáknak sem felel meg, de a kényetek-kedvetek szerint akarjátok azokra erőszakolni, akik ellen összegányoltátok.

A denevérre meg akkor merj egy rossz szót is szólni, ha majd te, meg a haverjaid nem ugyanezt csináljátok négyzetre emelve, ha majd nem kerülitek az adót, mint ördög a tömjénfüstöt, ha majd képesek lesztek jó példát mutatni a denevérnek. Tudod, ahogy Pesta bá’, a jámbor kocsmatöltelék bölcselkedte a söntéspultnak támasztva: „Fejétől büdös a láb, vagy valami ilyesmi…”

Szóval már megint megbuktál biológiából is, logikából is, szegény Tercsi néni szégyelli is magát helyetted a közmondásos örök dakota vadászmezőkön. De sebaj, Horthy ellentengernagytól Szálasi testvéren át Rákosi elvtársig sokan büszkék most rád, hiszen populizmusból és demagógiából kitűnőre vizsgáztál megint!!!

(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam:  http://szabadvaros.blog.hu/2014/09/16/edes_draga_vityokam_658)

 Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam (http://szabadvaros.blog.hu/2014/01/07/bagoly_mondja_verebnek_361):

„Fidesz: a baloldal egyszer már tönkretette az országot” Ja… A Fidesz meg kétszer.

Egyszer, amikor ahelyett, hogy kihasználták volna az ország megindult gazdasági fejlődését, elherdálták azt, és gyűlöletkeltéssel, árokásással kettészakították az országot.

Másodszor, amikor hosszú készülődés és stratégiaépítés után újra megszerezték a választópolgárok 34%-ának a szavazatát, és az ezzel járó parlamenti kétharmadot. A 2,7 millió ember támogatásával ahelyett, hogy konszolidációt hoztak volna, hogy hosszú és stabil növekedési pályára tették volna a világgazdasági krach következményeiből épp csak kilábalni kezdő országot, bedöntöttek mindent: forintot, devizahiteleket, gazdasági stabilitást, jogbiztonságba vetett hitet stb. és hatalmukkal visszaélve módszeres fosztogatós osztogatásba kezdtek

E két tönkretétel között valóban nem az övék a sokszor rossz kormányzás felelőssége, de hogy akkor is, ellenzékben is keresztbe tettek mindennek és mindenkinek, nem nézve az emberek/ország/nemzet (mindegy hogy hívjuk: a teljes közösség) érdekét, csak hogy gáncsolják a kormányon lévő baloldalt, az vitán felül áll. Erről volt szerencsém meggyőződni, és nem vagyok olyan tyúkeszű, hogy erről ne szóljon nekem a „zelmútnyócév”, csak emlékezzünk vissza, hányszor állították akkor homlokegyenest az ellenkezőjét annak, mint amiről most prédikálnak.

Ahogy azt sem felejtem, hogy voltak a baloldali kormányoknak súlyosan hibás döntései, visszakozásai népszerűtlen, de ésszerű döntésekből, gyávaságból, óvatoskodásból meg nem hozott döntései, kapkodásból, improvizációból eredő melléfogásai. De ezek egyrészt kispályásak voltak ahhoz képest, amiket a jelenlegi mutyi-kormány művel, másrészt nem röhögtek arcátlan pimaszsággal a képembe, hogy „akkor is úgy van jól, ahogy rosszul van”, mert ők akarják, és legfeljebb beleírják a vajasgránit alaptörvénybe.

De nem is ez a kiscsopis "bezzeg a másik" a lényeg: hogy ki rontott el többet, ki hazudott nagyobbat, ki tud több sz... sarat dobni a másikra. A lényeg az, hogy van egy kormányunk, amelyik azt ordibálja, hogy "Magyarország jobban teljesít!", miközben tényleg "Rosszabbul élünk, mint négy éve." Hogy a nagy pátosszal előadott nemzeti célokba bújtatva mindig ott van az uram-bátyám érdekkörüknek biztosított nagypályás lenyúlás. Hogy a média nyilvánossága helyett dirigálni akarják, hogy miről mit gondoljunk. Hogy állandóan harcra tüzelnek minket nem létező ellenséggel szemben, hogy közben ne vegyük észre: elkúrták, nem kicsit, nagyon. Ez a lényeg.

Belátom, hogy nem egy igazán nagyívű nemzetjövő vízió az, hogy le kell váltani az Orbán-rezsimet, de egy fuldoklónak sem a sülthal, meg a badacsonyi fröccs jár az eszében, hanem hogy legyen valaki, aki kihúzza a vízből…

Én annyit még tudok előre gondolkozni két víznyelés között, hogy ne egy szélsőséges kézbe próbáljak kapaszkodni, hogy a Jobbik csak rosszabbik lehet, de a többi már nem érdekel. Akár még Schmuck Andor mérsékelten szimpatikus jelenlétét és ötleteit is elviselem, mert azok sem lehetnek rosszabbak, mint ha marad ez a trafikos, föld-oligarchás, államosítós-reprivatizálós bagázs. Hogy a Bokros Lajos féle MOMA 500 napos ötlete (vagy valami hasonló) a megoldás, vagy tudnak komplett ciklusra értelmes programot összedobni ennyi idő alatt a demokratikus ellenzék tagjai, azt nem tudom megítélni, azt a vezérkaroknak kell eldönteni fent, de most már össze kell állnia a széleskörű összefogásnak.

Hogy miért? Ha már ilyen nagy divat a besarazó „libázás” a fidesznyikek házatáján, zárjuk is a posztot egy közmondás-variációval: mert sok lúd orwelli disznót győz!

Legyen meg itt is, amit a Szabad Város blogon agyaltam (http://szabadvaros.blog.hu/2013/10/15/focikonteo_a_kobon):

A csapból is a „történelmi” holland-magyar meccsen való rágódás folyik, az „elmúltnyolcegy” és társai, de minek, kérdem én nagy tisztelettel?!?

A napnál is világosabb, hogy a magyar foci, az minimum szegedi papucs (azaz nincs párja) és olyannyira utolérhetetlen, hogy Chuck Norrisnak is csak másodszorra sikerült. Szó sincs arról, hogy a hollandok elvertek volna minket, mint szódás a lovát. Nem, kérem, itt még politikaibb művereségről van szó, mint amilyen a szovjetek elleni mexikói VB zakó volt. Mert ugye akkor a nagypolitika, meg a világhatalmi érdekek diktálták úgy, hogy lefeküdjön a magyar válogatott, és csak a kényszer elleni nemes nemzeti tiltakozásul csinálták megalázó 0:6-ra az irapuato-i vereséget.

Na de most!!! Most a magyar belpolitika nagyágyúi terelték az általuk álmodott mederbe a megállíthatatlan magyar futballfolyam hömpölygését. Maga Első Fülkefor (©: Parti-Nagy Lajos) döntötte el, hogy Amszterdamban a nagyon nemzeti tizenegynek feledhetetlen, unortodox győzelmet kell aratnia. Ez az alaptörvényből és a nemzeti hitvallásból egyértelműen következő legnemzetibb érdek, és ez sikerült is nekik, nem is akárhogy.

Mert hogy is gondolkodott a mi koronázatlan királyunk: „Így lehet a legdemokratikusabban és legfeddhetetlenebbül megregulázni a legfőbb bizalmasomnak, Lézerjanikának ellentmondani merészelő, rakoncátlan házi-oligarchát. Szíjgyártó Petike egy azeri meg egy üzbég út között simán el tud osonni Amszterdamba, és ott megbaltázza ööö megbundázza izé megbeszéli a fiúkkal, hogy most ez a nemzet érdeke, aki ugye mi vagyunk átólcettig (kivéve, aki Gyurcsány-Bajnai, meg aki még szóba áll ezzel a sziámi ikerrel). Na most, ha sikerül elég unortodoxra faragni ezt a győzelmet – és pont a mi fiainknak ne sikerülne? – akkor ebbe bele lehet verni az orrát annak a kolbászbankárnak, és majd leszokik arról, hogy a kedvenc Brútuszommal kötekedjen. Ha megvan a zakó, majd a Dajcstomi betwittereli a gőzhengert, és lenyomják az MLSZ-t, mint a bélyeget. Ezzel két legyet is ütünk egy csapásra: egyrészt Lézerjani is megbocsájtja Dajcstominak azt a csajozós izét a múltkorról, másrészt a bankos-kolbászos szotyihaver is nyom még pár száz millát a fociba, hogy megint jóba legyünk. Na és akkor jön majd a Loboncgabi meg a többi mantramatyi, elmúltnyolcéveznek egy jóízűt, hogy „ha már akkor megépültek volna a stadionok, akkor most pont mi nyertünk volna 8:1-re”. És akkor végre jöhetek én, és bejelenthetem, hogy 70 ezresre bővítjük a felcsúti arénát, és eleve olyanra csináljuk, hogy jól meg tudjam benne nyitni a 2032-es olimpiát.”

Hát láttyátok feleim szümtükkel, hogy micsoda nagyívű, és nemzeti felemelkedést szolgáló idea aprócska részlete volt ez a sovány másfél óra a kilenc gólocskával? Most Dzsudzsák pityeregne egy kicsit, most Egervári lemond egy kicsit, de hát áldozatot hozni kell az ügyért, nem? Attól a magyar focit még ugyanolyan zseniálisnak képzelhetjük, amilyennek csak akarjuk! Attól a pénz még ugyanúgy dőlni fog bele, mint eddig.

Egy dolgot nem talált csak el a mi fénylő vezérlő csillagunk: a Dajcstomi a fészbukról röffentette be a gépezetet, nem a twitterről. De hát ugye ő is ember, és néha még ő is tévedhet. Legalább addig, amíg szentté nem avatjuk…

* konteó: mostanság divatossá vált mozaikszó, jelentése konspirációs teória, azaz összeesküvés-elmélet