Jó másfél éve alig-alig hallgatom a közszolgálati rádiót. Ma reggel viszont készültem meghallgatni az országot, a nemzetet reprezentáló első emberünket. Élt bennem a halovány remény, hogy elhangzik egy tisztázó beismerés, és ezzel pontot is tesz a találgatásokra, netán a konzekvenciákat is levonja. Már megint naiv voltam. Lett helyette magyarázkodás, maszatolás, mellébeszélés, meg hivatkozás arra, hogy de hát ez csak egy régi „kisdoktori”.

Ne feledjük, ’92-ben a kisdoktori még tudományos fokozatnak számított. Ma már csak a PhD, ill azzal egyenértékű fokozat számít annak. Tehát aki később nem minősíttette újra a kisdoktoriját az új, PhD rendszerben, az a dr titulust használhatja ugyan ma is, de tudományos fokozata már nincs. Az, hogy SP így ma már tudományosan nem minősített ember, mit sem változtat annak megítélésén, hogy használt-e – az abban az időben is érvényes normák szerint – súlyosan megengedhetetlen eszközöket az akkori fokozata megszerzéséhez (ha már a plágium szót nem szereti az elnök úr).

Hagyjuk a moralizálást arról, hogy mikor, melyik érában hány szintet meg nem ütő dolgozatra adtak, vagy fognak adni kapcsolat, pozíció, felső nyomás hatására arra érdemtelen embernek is tudományos fokozatot. Ilyenek voltak, és lesznek is, egy rendszer tökéletlenségét tisztességtelenül kihasználó emberek sajnos mindig is vannak. Itt most az számít, hogy az óriási többség viszont a tudományos minősítési rendszernek nemcsak a formai, de a tartalmi és erkölcsi szabályait is betartva kapta meg a megérdemelt fokozatát, és az ő becsületüket sérti, ha egy napvilágra került sunnyogást, ügyeskedést nem göngyölítenek fel, és nem veti ki azt magából a rendszer.

Több dolog nagyon „sértette a fülemet” ebben a mai MR1 interjúban (7:33-tól):

SP szerint a TF kijelölt mellé két „segítőt” is: egy konzulenst és egy opponenst.

Miről beszélünk elnök úr??? A konzulenst nem jelöli az intézmény, hanem a jelölt jelentkezik a remélt konzulensnél, aki a választott téma szakértője, és ő majd eldönti, hogy vállalja-e jelölt témavezetését. Ha igen, akkor konzultál a jelölttel: irányítja, tanácsokkal látja el, munka közben ellenőrzi a haladását, és gondoskodik arról, hogy az adott szakma által elvárt formában és színvonalon készüljön el az a disszertáció. Segít, de nem segéd, irányító és nem kisinas.

Opponensből (bírálóból) normális helyeken kettő van, nem egy. És erről szóltak a hírek is, hogy ketten bírálták azt a kisdokit. Az opponenst tényleg az intézmény jelöli ki, és ő NEM SEGÍT. Ő opponál csak és kizárólag: bírál, véleményez, minősíti a beadott, kész munkát. Vele nem konzultálunk közben, ő nem folyhat bele a munkába, neki attól függetlennek kell lennie. Senki, aki tevékenyen segítette a disszertációt megalapozó munkát, nem lehet opponens.

SP szerint neki három szóbeli értekezése is volt a kisdoktorijához, majd felsorolja a 3 tárgyat, amiből VIZSGÁZNIA kellett a doktori szigorlaton. Azaz számot adnia a tudományterülethez kapcsolódó elméleti tudásának meglétéről. Szóval ő szemrebbenés nélkül hajlandó összemosni az értekezést a vizsgával…

SP szerint minden disszertációban kell lennie egy törzsanyagnak.

Tájékoztatom a tisztelt megszólalót, hogy nem kell. Ez csak egy mese, maszatolás. Hogy esetleg lehet, az más, de egy disszertációban akkor is világosan el kell különülnie a törzsanyagtól, idézetektől, más munkájától annak, ami a szerző saját eredménye, fogalmazványa. A tudományos írásnak ez az alapelve ’92 előtt is sarokkő volt, mindegy hogy az aktuális formai előírások ezt mennyire részletezték.

Arra most inkább ne hivatkozzon az elnök úr, hogy a helyesírási hibáinak megléte jelöli a saját alkotását, és a hiányukkal emelte ki a forrásanyagokat! Ez így nem csak most elfogadhatatlan, már 20 éve is ismerték az idézőjelet, a dőlt betűt, sőt a hivatkozás egyéb korrekt formáit is.

Ha a Tízparancsolat gondolkodásformáló hatásáról írnék egy – akár filozófiatörténeti – disszertációt, akkor elnök úr szerint megtehetném, hogy a kétszázegynéhány oldalas dolgozatból száznyolcvan Mózes öt könyve, szó szerint??? Természetesen a források közt szerepel majd: Mózes és mtsai: Biblia, kiadták Szófiában, bolgár nyelven… Akiről ilyesmi kiderül, azt okkal és joggal zárja ki soraiból a tudományos közösség. És ha már a Tízparancsolatnál tartunk: vallási hovatartozástól függetlenül elfogadott erkölcsi szabály a „Ne lopj!” és a „Ne hazudj!” Elnök úrtól tudjuk, hogy ő is ezeknek a szellemében nevelte gyermekeit is. Hát akkor jó lenne, ha az látszana, hogy ő is ezekhez tartja magát.

Itt az ideje, hogy közvetlenül választhassunk köztársasági elnököt, és válthassuk is le, ha úgy gondoljuk, hogy szégyent hozott ránk is és elődeire is.