Bár még nincs vége az évnek, még egy jó hónap van hátra, mielőtt végképp ránk tör a hagyományos össznemzeti lefulladás Karácsony-Szilveszterkor, azért már elkezdődött a finis, tehát sok szempontból el lehet kezdeni a számvetést is.
Nehezen hittem, amikor minden idők legsallerológusabb magyar miniszterelnöke és Matolcsy „junópekidzs” György, az unortodox mágus megesküdtek NER-re-arra, amire csak lehetett, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz. Nos, önkritikát gyakorolok. Még nem tudom, hogy rituálisan elégetett díszkötéses alaptörvény hamvait szórjam-e a fejemre, vagy inkább békemenetes buszok falába verjem a fejem (tán mindkettőt illene), a lényeg: belátom, tévedtem! Ez az év tényleg az elrugaszkodás éve volt, a többszörös elrugaszkodásé. Még egy-két ilyen beváltott ígéret, és annyi nekünk.
Pl. a kormány jó alaposan elrugaszkodott a tényektől a gazdasági terveivel, a költségvetésével, hogy a kommunikációjáról már ne is beszéljek.
Az ország a baltás külpolitikájával egyszerre rugaszkodott el a civilizált Európától és az unortodoxiában feleslegessé vált diplomáciai normáktól is.
Professzionális pávatánccal és óriásplakát-kampánnyal szintúgy elrugaszkodtunk a földhözragadt IMF-tárgyalások unalmasan szokványos menetétől is.
Az „unortodox módon kiszámítható” gazdasági környezetnek köszönhetően a működő tőke meg természetesen nem menekül az országból, csak minden eddiginél jobban elrugaszkodik a nemzetgazdaságtól.
Az alkotmánybírósági, emberjogi bírósági, európai bírósági döntések ignorálásával egyre sikeresebben rugaszkodunk el a jogbiztonságtól is.
Boldogulni vágyó fiataljaink és szellemi elitünk növekvő hányada rugaszkodik el már az országtól magától is, persze kizárólag azzal a szándékkal, hogy majd nagyon vissza tudjon jönni, ha már nem tudnak ellenállni a Túró Rudi igézetének.
Még rendszerváltás előtt leélt harminchét évem alatt sem éreztem egyszer sem, hogy az akkori állami és kormányzati kommunikáció ennyire el lenne rugaszkodva a realitásoktól, mint ez a mostani.
Mintha az ország vezetése már elrugaszkodott volna egy párkányról is, de a flaszteren az egész ország fog csattanni. Zuhanás közben pedig gőzünk sincs, hogy ez hányadik emeletről történt, és egyre haloványabban reméljük csak, hogy ez mégiscsak a magasföldszint volt…
