A Szabad Város blogra írtam ezt (http://szabadvaros.blog.hu/9999/12/31/nem_kellett_volna_741), de úgy gondolom, legyen meg itt is:
Előrebocsájtom, nem voltam ott. Nem azért, mert elhatárolódom a szándéktól, szervezőtől, vagy az összes résztvevőtől(1), nem. Egyszerűen nem hívtak. Nem vagyok én olyan fontos ember, és nem is akarom annak a látszatát kelteni. De attól még hallok, olvasok, és véleményem is van – kívülállóként is – a szárszói találkozóról.
Íme:
Ezt a találkozósorozatot nem kellett volna újjáéleszteni. Megértem a házigazda szándékát, fontosnak tartom sok célját, oka is volt rá – több is mint elég – de ez nem töltött káposzta, hogy jobb legyen az újramelegítéstől. A nosztalgiázásnál meg több kell ide: összefogás. Összefogás az új demokráciapárti ellenzéki szereplőkkel, velük kell közös nevezőre jutnia azoknak, akik a korábbi „ballibsi” (azaz szociáldemokrata és liberális) erők közül képesek az önkritikára, a korábbi hibák belátására, vállalják a megújulást, és ezzel –nem egycsapásra, de idővel – vállalhatóvá válnak a ma még politikusoktól megcsömörlött új ellenzéki erők számára is.
Igaz, hogy ez a politikusellenesség sokszor felületesen általánosító, de létezése miatt megkerülhetetlen, és kezelni kell, mint a betegségek tüneteit is, természetesen nem elfeledve a „betegség” okait. Márpedig ez az összefogás a régi, rutinos csapat újbóli összerántásával nem megy, ezt meg ezért nem kellett volna. Ha zömében a régi csapat áll össze, akkor a régi reflexek, a régi sztereotip reakciók fognak működni is, abból nem sok jó születik, politikus-csömörös kiábrándultakkal való összefogás meg biztosan nem.
Vécét fotózni sem kellett volna. A fotót felrakni az Indexes cikk illusztrációjaként a béna képaláírással pláne nem kellett volna. Mert ez így csak egy silány, köcsög poénkodás volt, nagyon a legalja. Tudom, hogy az Index nagyon messze sodródott már (és inkább nem felfelé) az internettós, ős-indexes hagyományoktól, de ezzel a szememben megint nagyot csúszott a lejtőn a vállalhatatlan bulvárosodás felé. Azt gondolom, hogy ez a lecsúszás és a régi indexes húzó nevek (Uj Péter, Bodoky Tamás, Tóta W. Árpád és még sokan) távozásai kölcsönös ok-okozati viszonyban vannak. Ez a „mimizős” vécéfotó már csak egy kirívó példája a színvonalesésnek.
Az idétlenkedő surmó suhancot kizavarni sem kellett volna. Tudom, hogy indulatból jött – bármennyire is volt visszafogott, és adta elő Teddy civilizált formában – attól még a sértettség vezérelte cselekedetét és attól még rossz döntés volt. A tapló újságíró móresre tanítása, megszégyenítése – akár vitriolos humorral – helyénvaló lett volna, így csak egy bulvárbotrány lett belőle.
Azzal, hogy főleg a fentiekről szól a közbeszéd Szárszó kapcsán, a rezsimváltást, az „unorbanizálást” segítő szándék is jócskán elsikkad. Hiába fektetett időt, pénzt, energiát a találkozó megszervezésébe a házigazda, minél többet beszélünk ezekről, annál inkább látszik, hogy ez az egész nem kellett volna!
Megjegyzés:
(1) Mondjuk, némelyektől, egyesével azért elhatárolódom, voltak ott is számomra is vállalhatatlan alakok is. De hát a legjobb bornak is van ruskója, és ez a poszt most nem a politikai „borseprőről” (söpredékről?) szól, ami azért előfordul mindenhol, csak a zömének ki kell ülepednie a legaljára, mire letisztulnak a dolgok…
