Két fontos dolog zajlik a napokban: az egyik – a néplélek ismeretében nyilvánvalóan – a foci EB, a másik a brit kilépés eldöntése. A józanul gondolkodó hazánkfiai – nem csekély önbizalommal magamat is közéjük sorolom – az elsőben elért magyar sikereknek nagyon-nagyon örülnek, de nem tudnak felhőtlenül örülni, a másodikban bekövetkezni látszik a „brexit”, amit nagyon súlyos és veszélyes fejleménynek tartanak, de nem tudnak rá úgy tekinteni, mint az Egyesült Királyság kizárólagos ballépésére…
És itt jön be a képbe minden idők legorbánviktorabb magyar miniszterelnöke. Az elsővel érdemtelenül fog dicsekedni, úgy hogy köze sem lesz hozzá, a másiknál úgy fog szemforgatóan sajnálkozni, mintha semmi köze sem lenne hozzá, pedig ő is ártott benne éppen eleget.
Foci-örömünkbe stadion-üröm, pénzszórás-üröm és demagóg csúsztatás-üröm is bőven vegyül. Hiába tudjuk, hogy a csoportelsőség, a kitartó hajtással elért sikerek a válogatott focistáink, az utóbbi két szövetségi kapitányunk és segítőik, meg a 10-15 éve utánpótlást nevelők érdeme, ott van a keserű szájíz: napnál világosabb, hogy az orbáni propagandagépezet rá fog ülni. Megpróbálja majd maximálisan kisajátítani, és újabb sok milliárd forint közpénz szétszórásával le fogja nyomni a jónép torkán a habonygombócokat, hogy ezt mind drága jó Vityókánknak köszönhetjük, aki az elmúlt hat évben olyan „jól, okosan és hatékonyan költötte a közpénzt, térítette nemes célokra a TAO pénzeket” és végre „a stadionokba invesztált milliárdok meghozták megérdemelt gyümölcsüket”. Ugyanis az, hogy ez nem igaz, hogy ez nettó hazugság, hogy a kettő között nincs ok-okozati kapcsolat, az őket nem érdekli. Csak az a pár százalék számít, amit tömegtámogatásban ettől megnyerhetnek. És nem lesznek gátlásaik, és nem fognak szégyenlősködni ebben sem.
Abban pedig, hogy a briteknél a kilépés mellett lévők kerültek többségbe, Vityónak és sleppjének jelentős szerepe van. Még akkor is, ha nem akarta, de ha igen, akkor csak még nagyobb a felelőssége az unió elleni kártételben. Azt nem tudom megítélni, hogy az a mostani ostoba, röhejes és kontraproduktív reklám hány százalékkal, vagy akár csak tizedszázalékkal amortizálta a bennmaradni akarók táborát, de abban biztos vagyok, hogy az elmúlt hat év hepciáskodó, erősködő és „tartom a markom, de közben szemen köplek” magyar uniós politikája szembeszökő, durva példát adott a kilépés mellett érvelők kezébe. Nem mintha Vityó egy befolyásos, meghatározó európai politikus lenne – csak egy közepes, jobb sorsra érdemes ország magát mindenbe beleártó krakéler vezetője – de arra éppen elég jó példa, hogy miért ne akarjanak a britek az unión belül ilyenekkel vergődni.
Ahogy Vityóék rossz példája is ragadós lett az unión belül, úgy a brit kilépés is egy nagyon baljós precedens. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de aggódom, és ezt megérdemelt focisikerek sem tudják feledtetni… :(
(Másodközlése annak, amit a Szabad Város blogon agyaltam.)
