2022.06.07.
14:09

Írta: Arth_ur

Nem csak a kutyus veszett el, az őszinteség is

A helyi FB csoportok rendszeres posztja, hogy X-ék Y nevű kutyája (macskája) eltűnt, elkóborolt, keressük. OK, hétköznapi, normális élethelyzet, nagyon sokszor kiválóan működik is a dolog, hasznos a poszt, hiszen jönnek az infók, hogy ki, hol látta, segítenek az emberek. Végül elő is kerül a házikedvenc, azaz a „Happy End” elég gyakori a történetben. (A fenti posztban emlegetett kutyusról is volt fotó is, és elő is került elég gyorsan, de a konkrétumok az általános tanulság szempontjából lényegtelenek.)

Szóval kellenek az ilyen posztok, de kérdem én: ezt a „gyógykezelés alatt áll” marhaságot nem szégyellik beleírni??? Tessék mondani, mennyivel könnyebben és gyorsabban találnak meg egy elkóborolt házikedvencet attól, hogy be kellene vennie a gyógyszereit? Tapasztalatból tudjuk, hogy az esetek >90%-ában ezt csak úgy beleírják, hogy ütősebb legyen. Miközben segítséget kér és vár jószándékú embertársaitól a posztoló, bekamuzza nekik, hogy beteg a kutya…
Szinte mindenki tudja (aki nem, az vagy nagyon naiv, vagy nagyon balfácán), hogy ez a gyógyduma csak arról szól, hogy senki ne akarja lenyúlni a kutyát, jó pénzért eladni, inkább adja vissza.
Ki gondolja még azt, hogy ha valaki rossz szándékkal befogta (ellopta?) a kedvencet, az majd ettől megretten, és nem adja el, nem tartja meg, mert „Jajj, beteg a kutya!” Számos variációja létezik ennek, a „fineszesebbek” pl. epilepsziásnak szokták titulálni a jószágot, hisz amikor épp nincsenek rohamai egy tényleg epilepsziás kutyának, annak sincsenek látható tünetei, nemcsak a látszat-betegnek.

Nem egy nagy jelentőségű dolog ez, igazából boldog lehetnék, ha ennél nagyobb gondunk nem lenne, de ez a klasszikus „cseppben a tenger”: benne van a társadalom morális pitiánersége, az érdekalapú kicsinyes hazudozás, amivel viszonyulunk a többi emberhez. Számítunk rájuk, a segítő jószándékukra alapozunk, de mindjárt gyorsan át is verjük őket egy silány, manipulatív hazugsággal.

Hogy segítsünk jó szívvel annak, aki még csak arra sem méltat minket, hogy őszinte hozzánk?
Ettől elkeserítő ez, minden kicsinyességével egyetemben is!

A Salátabiológus
=============

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arthuragyal.blog.hu/api/trackback/id/tr617850461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása