Több okom is van erre:
1, Mert nem vagyok önjelölt, „kremlinológus” típusú okoskodó, ezt a játékot meghagyom a virtualizálódott parlamenti ellenzék véleményvezéreinek. Béke poraikra.
2, Mert az ezzel való törődés pont az Orbán-klán érdeke, hiszen ezzel megint Vityó tematizálja a közbeszédet, megint ő szabja meg, miről és milyen törésvonalak mentén folyjék a diskurzus, mi meg rágjuk az odadobott gumicsontot. Ettől lépéselőnyben lenne, az ő pályáján, az ő önkényes szabályai szerint játszanánk, ő pedig nyomhatná tovább a hülye csatárt, aki öncélúan cselezget a labdával, a lényeg csak, hogy birtokolja, mindenki rá figyeljen, miközben a haverjai a háttérben ellopják a stadion maradékát is.
3, Mert ha csak legyintünk és elfordulunk, az a stratégiájának a halála. A narcisztikus, cezaromán, Dunaparti Zsebnapóleonnak lételeme, hogy a középpontban legyen. Kevés dolog frusztrálja jobban, mint ha hanyagolják, ha tudatosítják benne, hogy jelentéktelen, hogy teljesen érdektelen amit mond, vagy csinál. Lehet ezen most felháborodni, mondván „De hát ő Magyarország miniszterelnöke, mégiscsak fontos, amit mond!” Nem, nem fontos! Nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Amit mond, azért mondja, mert neki fontos, mert manipulálni akar vele. Ha valamit fontosnak tart tudatni velünk, azt úgyis erőszakkal a képünkbe fogja tolni. Amit nekünk fontos tudni, azt a cselekedeteiből tudhatjuk meg, a közbeszéd elől eldugni próbált törvényekből, intézkedésekből szűrhetjük le, azt nem fogja gumicsontként elénk dobni.
4, Mert ha Vityóval és a tusványosi agymenésével foglalkozunk, az csak pótcselekvés, önsanyargatás, és semennyivel sem visz minket kijjebb a posványosból. Az elmúlt években ezerféleképpen és milliószor körberágtuk már, hogy milyen csúnya, gonosz rossz bácsi, de attól soha nem lett jobb, legfeljebb a gőzt eresztettük ki azzal, hogy milyen jól megmondtuk. Ha valakinek ez még jól esik, ám csinálja, vájkáljon a saját sérelmeiben, de ennek már semmi haszna nincs, hát csinálja nélkülem. Kiismertük. Tudjuk, hogy gátlástalan, betegesen hatalomvágyó, profi demagóg és hatalomtechnikus, nincs itt már semmi kielemeznivaló. Ideje továbblépni.
5, Mert ha a gumicsonton rágódunk, akkor nem marad időnk fontosabb és hasznosabb tennivalóinkra. Köztük a legfontosabbra: kitalálni, hogyan lesz ez az ország élhető Orbánisztán összedőlése után? Semmilyen autokrácia, „state-capture” (állam foglyul-ejtése) nem tart örökké. Nem jósolgatok, hogy 1-2 vagy 10-20 év múlva dől be, de ez be fog következni, és kétlem, hogy bírnák addig, mint egy Horthy- vagy egy Kádár-rendszer. (Mondjuk Rákosi pajtásnál már jobban teljesít, akkor 8 év után már beütött ’56.) A poszt-orbáni világhoz pedig fel kell építeni egy új ellenzéket, és az nem egy 123., jelentéktelen, új, kis párt lesz! Egy ellenzéket, amely nem az Orbán-klán karmai közé került állam lélegeztető-gépén tengődik, amely nincs bekötve korrumpált, lejáratott politikusok révén a Fidesz-agytröszthöz, viszont képes reményt adó, jövőt kínáló, szerethető alternatívát adni a jelenlegi „illiberális kleptokráciával” szemben.
Tudom, hogy sokaknak nem fűlik a foga ennyi politizáláshoz, ilyen műhelymunkához, csak egyszerűen élni szeretnének egy normális országban. Megértem. De az első négy okom az ő esetükben is megállja a helyét, ezért hát ne törődjenek azzal, mit hadovál holnap a kis g… (© Simicska). Legyintsenek nyugodtan, és foglalkozzanak valamivel, ami hasznosabb: beszélgessenek egyet a gyerekkel, életük párjával, szülővel, nagyszülővel (kinek melyik van), vigyék le sétálni a kutyát, bulizzanak egyet a haverokkal, élvezzék a nyarat, vagy csak tudjanak le valami régóta halogatott apró tennivalót. Mindegy.
Szinte bármit tesznek, az hasznosabb és fontosabb, mint a holnapi Orbán-beszédre figyelni és reflektálni. Veszteni nem fognak semmit, ellenben biztosan nyernek: legalább időt, és lehetőséget arra, hogy valamit, bármit tegyenek a jobb életükért, életünkért.
Hasznos, eredményes, pihentető szombatot mindenkinek!
