Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte… mert igazából orvoshoz akarta vinni – ha már egyszer meglőtték – de a betegfelvételnél csak karácsony estére jegyeztek elő nekik időpontot. Mit volt mit tenni, hát hazavitte, ott aztán szépen elvérzett, így aztán visszatérhetett a mese a régi medrébe: ez megsütötte, ez az icike-picike meg mind megette! Kerekecske, gombocska, hová szalad az a rohadék nyúl a TB-re befizetett pénzemmel???
Ez akkor jutott az eszembe, amikor beleszagoltam kis magyar egészségügyünk beteg-tologatósdijába. Idejét sem tudom már, mióta van a fejemben ez a – no, nem gondolat – zsírcsomó féle valami. Az utóbbi időben mintha nagyobb lenne, vagy csak jobban zavar, ki tudja, elmentem hát a háziorvosomhoz. Aki megnyugtatott, ne aggódjak, vélhetőleg csak valami faggyúmirigy cisztásodott el, vagy micsoda. Apró kis ambuláns szabás-varrással kikapják „oszt jól van”. Kaptam is legott egy beutalót, merthogy ez a bőrgyógyász illetékességi köre. Aki majd talán továbbküld egy sebészhez, aztán az majd megszabja a fejem bőrét. Irány hát a bőrgyógyászat, kértem egy időpontot: villámgyorsan kaptam is, hétfőn délután 14:45-kor legyek itt X doktorúrnál, mához 57 napra …
Igen jól hallottam, kb. két hónap múlva már sorra is kerülök, hogy 3 perc alatt megállapítsák azt, hogy valóban tovább kell küldeni a sebészhez, ahogy a háziorvos mondta??? Gondolom ott is kapok majd egy időpontot két hónap múlvára, amikor megnézik, hogy mit kell csinálni, és beosztanak műtétre, mondjuk újabb két hónapra rá. Bízzunk benne, hogy nem halasztják el a beavatkozást, és a pár nap után esedékes varratszedéshez már nem kell újabb hónapot sorban állni, és akkor röpke fél évvel azután, hogy először orvoshoz mentem, már meg is oldódott egészségem eme szerencsére marginális problémája.
De ennyi erővel ilyen bigyó nőhetne a koponyacsontom másik oldalán is, lehetne rosszindulatú is, és sajnos akkor sem biztos, hogy gyorsabban haladnának a dolgaim. Ha most rászánok pár tízezer forintot, egy magánklinikán megcsinálják nekem szinte azonnal, egy hét múlva már el is felejthetem az egészet. Esetleg paraszolvenciás „kompromisszumként” fele pénzért soron kívül az állami egészségügyben.
A lényeg, hogy az a vagon pénz, amit az évek során én és a munkaadóm befizettünk járulékként, nem elég, fizessek még hozzá zsebből megint. Hát nem, kivárom!
