Gírosz-Ász kormányszóvivő úr és Parrot-Parragh-vagymi László kormányszócső urak megkavarták azt a bizonyost azzal, hogy jókora gyanúsítgató személyeskedést vittek bele a tatárdúlás értékű keretszám-variálás és az általa kiváltott diákfelbolydulás viszonylag egyszerű konfliktusába, és ezen az sem változtat semmit, hogy Viktor király zártkörű látványtraccsolást tart, ami után bedobja gumicsontnak, hogy nem is lesznek keretszámok.
Sok igazság van abban, amit mondtak: tényleg egy csomó karrierista, hatalomvágyó demagóg kapaszkodott és kapaszkodik fel munka és tényleges, értékelhető teljesítmény nélkül a politikai-gazdasági hatalom felé az egyetemi hallgatói önkormányzatokon keresztül. De a HÖK-ösök sem mind ilyenek, általánosítani tisztességtelen. Miközben a HÖOK elnök riposztozik Parrag kamaraelnök gyanúsításaira és a liberális értelmiség emleget – nem ok nélkül – Kádár-kori stílust a Gíró-Szász féle listából olvasásra, senki nem beszél pl. Pol-Pot megye (v. ö. Csongrád megye beceneve a létező szocializmus korából) mai egyetemi kiskirályának ügyes-bajos dolgairól, aki nem kivétel, sokkal inkább a jéghegy félig-meddig ismert csúcsa.
Sok becsületesen tanuló egyetemista és őket finanszírozó szülő zsebében nyílik a bicska, amikor kiderül, hogy egy-egy HÖK-ös „káder” mennyire silányul tanul. Hogy szinte alsógatya jelleggel váltogatja a szakokat, ahelyett, hogy egyetlen komolyat is tisztességesen befejezne. Persze, lehet mondogatni, hogy "de hiszen fizet az állam által finanszírozott 12 félév után", de egyrészt akkor is elherdálta azt, ami a diplomaszerzéshez járt neki, amit a társadalom biztosított neki, másrészt amit fizet, az töredéke csak annak, ami az egyetemi oktatás egy diákra eső tényleges költsége. Az már szinte csak a hab a tortán, hogy simán nyereséges üzlet költségtérítéses HÖK-ösnek lenni, hiszen – ahogy pletyka szinten terjed – egy pozíció után járó javadalmazás sokkal több lehet, mint amit költségtérítésként fizetni kell.
Vérlázító, hogy ezt pontosan nem lehet tudni, de jelenleg a HÖK posztért járó fizetség személyes, bizalmas, nem publikus adat. Miközben a kormánytagoknak, az állami cégek vezetőinek fizetése, prémiuma egyértelműen közérdekű adat, a hallgatóknak juttatott közpénzek elosztása felett gyakorlatilag teljhatalommal rendelkező HÖK-ösök „jutaléka” titok??? Senki ne várja, hogy a többletfeladatokat, a hallgatói pénzosztást egy HÖK-ös ingyen csinálja, ez tiszta sor. Azt meg kell fizetni tisztességesen, de hogy ez így is legyen, azt csak a nyilvánosság garantálhatja, hiszen közpénzről van szó.
Persze sokkal többen vannak olyanok, akik gazdasági, anyagi megfontolásból permanens egyetemisták. Szükségszerű, hogy egy nappali tagozatos (azaz „főállású”) egyetemista státusza jogán kapjon TB ellátást, és az is kényszerű szükség sok ilyen diáknak, hogy tanulás melletti munkával teremtse elő a megélhetéséhez, tanulásához kellő anyagiakat. E két pillér közötti kiskaput használják ki azok a megélhetési egyetemisták, akikre – gondolom – a fenti szócsövek utalni próbáltak. Az más kérdés, hogy az is életvitelszerűen egyetemista, aki 5-6-7 év alatt elvégzi az egyetemet, hisz épp ennyi ideig neki az az élete, hogy egyetemista! A szerencsétlen megfogalmazással nincs mit kezdeni, baklövés volt és kész. Szóval a megélhetési egyetemista – jó esetben egy-két kreditpontot teljesítve egy-egy félév során – él azzal, hogy nappalis hallgatóként érvényes a TB-kártyája, és kihasználja, hogy pl. mellékfoglalkozású vállalkozó lehet, nem kell járulékot fizetnie stb. Azaz papíron főfoglalkozású egyetemista és mellékesen dolgozik mellette, pedig igazából már rég főállásban dolgozik, vállalkozik, de papíron még fenntartja az egyetemista státuszát, mert anyagilag - még költségtérítéssel is - megéri neki.
Azzal, hogy a kormány aktuális láncos kutyái most világgá kürtölték: a jéghegynek van egy csúcsa, akad egy kisebb haszon, meg van két nagy gond. Az előbbi az lenne, hogy ráirányították a társadalom figyelmét erre a tényleg létező problémára. A gondokból az egyikre: a korábbi rendszerekre jellemző, hatalommal, bizalmas adatokkal visszaélő személyeskedő visszavágásra a média már felhívta a figyelmet.
A másik nagy gond mellett viszont eddig elsiklottunk: a megélhetési egyetemisták problémáját nem oldja meg sem a keretszám-csökkentés (vagy épp eltörlés), sem a felsőoktatás agyrém kategóriába tartózó önfinanszírozóvá tétele. Egy minden eljövendő évben sok tízezer egyetemistát sarokba szorító diákhitel rendszer, vagy röghöz kötés sem fogja kiszelektálni a rendszerből azokat – legyenek csak pár százan, vagy akár több ezren is – akik ma politikai-gazdasági előnyökért alibi-egyetemisták, vagy csak a végzés reménye nélkül tévelyegnek a felsőoktatás rendszerében. Nyomát sem látjuk a koncepcióban egy teljesítményalapú diáktámogatási rendszernek, a korábbi anyagi, hatalmi érdekek miatt eltorzult egyetemi illetve hallgatói önkormányzatiság normális, átlátható formába hozásának sem. Pedig – és ez már csak a hab a tortán – a végül elfogadott felsőoktatási törvény egyik első koncepciójában még szerepelt a „végtelenített” egyetemistaság korlátozása, meg az egy-egy szakról kirúgott hallgatók visszavételének a tilalma. Hogy kiknek a kedvéért, vagy nyomására került ki a koncepcióból, az megint csak súlyos kérdés. Ez az egész problémakör sokkal nagyobb baj, mint az, hogy egy kormányszóvivő személyeskedik, vagy pár HÖK-ös vezető országos hírű politikusaink példáját követi.
Ha már Kormány a szájára vette Klebelsberg Kuno nevét, akkor az elvárható minimum, hogy egy hozzá méltó, hosszútávon előremutató, a nemzet boldogulását segítő oktatási koncepcióval álljon elő. Ez három nap alatt összecsapva nem megy. A kormánynak nem a szájából kellene s…-et csinálnia. Tudjuk, ez profi módon megy neki, megtette már sokszor, noha egyszer sem kellett volna.
